A Konzervatív Anarchista Párt az ország lesújtó politikai, társadalmi, gazdasági, erkölcsi és kozmetikai helyzete okán szükségállapotot hirdetett: a ránk leselkedő veszedelmek nem engedik, hogy tétovázzunk. Rendkívüli kormányülésünkön újra összeolvasztottuk az egyházat és az államot, friss felépítményünk pedig az Együttműködés Rendszerének Nemzete nevet kapta. Teljhatalmú vezérünknek egy határozott elképzelésekkel bíró, ám köztiszteletben álló embert felsőbbrendű lényt választottunk. Íme, az első, életmentő intézkedések.
„Mi, Főméltóságú Őszentségessége: a Szalai Láma, aki az Együttműködés Rendszerének Nemzetét testesítjük meg mind fizikai, mind közjogi értelmezetben, uralkodásunk első, túlragyoghatatlanul fényességes napján, tehát a mai napon az alábbi törvényeket léptetjük érvényességességbe.
Először: dohányozni, szellenteni, orrot fújni, tüsszenteni, köhögni csak az e célra törvényileg kijelölt, peremkerületi, illetve a települések szélén fekvő illemhelyeken szabad, kizárólag hetente újítandó hatósági engedély birtokában, vagy otthon. A pontos idő utcán, vadidegentől történő megtudakolásához havonta frissítendő hatósági engedély szükségeltetik. A törvénysértőket az Együttműködés Rendszerének Nemzete ötvenszázalékos levegőmegvonással sújtja, és lábláncra erősített, a felelőtlen ide-oda járkálást az elkövetett bűncselekmény súlyosságától függő mértékben lassító vasgolyóbis viselésére kötelezi.
Másodszor: az egyházi, tehát ami immár ugyanaz: állami épületek, illetve személyek egy kilométeres körzetében mostantól tilos, kolostorba történő elzárással büntetendő cselekedet a trágár, valamint a nemiségre bármilyen formában utaló szavak és kifejezések használata. Emellett amennyiben bárki csak gondolni is mer efféle szavakra és kifejezésekre az említett területeken, köteles önként megjelenni a legközelebbi gyóntatófülkében, és ott zokogva megbánni bűnét.
Harmadszor: kiskorúaknak a továbbiakban kötelezővé tesszük a napi tizennégy, fiatalkorúaknak a napi tizennyolc, felnőtteknek a napi huszonnégyórás, akár munkatevékenység vagy alvás közben véghezvitt operetthallgatást. A kiszabott időtartamok fele kiváltható az Együttműködés Rendszerének Nemzetéről és annak nagyszerűségéről való intenzív gondolkodással. Ezzel összefüggésben mostantól a nyilvános események során nemcsak a Himnusz és a Szózat, hanem az adott esemény közepén a Hajmási Péter, Hajmási Pál is elénekelendő, természetesen minél nagyobb átéléssel. Aki hallgat vagy csak tátog, az száz botütésre ítéltetik a Szép város Kolozsvár ritmusára.
Negyedszer: féken kell tartanunk az ország nemzetközi megítélését mindenféle, egyébként teljesen fölösleges statisztikákkal rontó hazaárulókat. Mostantól minden sikerrel eredményesen exitált öngyilkos visszamenőleges hatállyal elveszti az állampolgárságát. Az adott eset így nem kerül be a számadatokba, tehát javul a nemzetközi mérlegünk. Az öngyilkossági kísérletüket túlélő személyek hasonló eljárásban részesülnek: sajnos nem bánhatunk kesztyűs kézzel lábbal azokkal, akik golyó, kötél vagy méreg útján, de megpróbálták kiírni, tehát kiírták magukat az Együttműködés Rendszerének Nemzetéből. Ők önfenntartó menekülttáborokba kerülnek, így nem ronthatják tovább egészséges honpolgáraink felhőtlen közérzetét.
Ötödször: a továbbiakban keményen megadóztatjuk a depressziót is. Kivételt képez az az egyén, aki az Együttműködés Rendszerének Nemzetéért érzett, fennkölt aggodalomtól szenved, mert sikerrel eredményesen teszik tönkre folyamatos örömét a mi fényes jövőnk ellen áskálódó senkiházi gazemberek. Erre a célra kiképzett, szakértő bizottságunk állapítja majd meg, hogy épp nemtelen depresszióról vagy nemes honfibúról van-e szó. Utóbbi esetben az egyén kitüntetést kap, egyúttal kikezdhetetlen optimizmusra serkentő vegyszeres terápiában részesítjük. Hasonló módon teszünk különbséget büszkeségdegradáló alkoholizmus és hagyományápoló sírva vigadás között is.
Hisszük, hogy eme első, ám túlhangsúlyozhatatlan jelentősségezettségű lépezeteinkkel hozzájárulunk a mennyei szférákba valandó emelkedés összlakossági igényzetéhez. Áldásság, békességesség és üdvözületesség minden hűségességes, feltételezettségnek örökkön-örökké híjában boldogságosságosságoskodó hívőnknek.
Sose felejtezettségeskedjétek el: aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik, s aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.
S.K.”