Hosszas virtuális böjtre kényszerültem, gyármekejim, ám nehogy azt higgyétek, hogy megfeledkeztem rólatok! Természetesen nem maradhattok a testi, lelki és szellemi üdvötökhöz nélkülözhetetlen útmutatás és útravaló nélkül.

Íme, mai példázatom gyarló lényetek okulására:

Hozzávetőleg három héttel ezelőtt püspökladányi hittérítő túrám végeztével éjjel 4 óra körül (mert bizony, a hittérítés érdekében fáradságot nem kímélve ilyen áldozatokat kell hoznia az Úr jámbor szolgájának) egyedül sétáltam hazafelé, amikor otthonomtól messze belebotlottam egy utcámbeli középkorú férfiba, amint épp biciklijének leesett láncát próbálta reménytelenül a helyére illeszteni. Több sikertelen kísérlete után meggyőztem az illetőt, hogy jelenlegi tudatállapotában minden bizonnyal képtelen lesz szándékát valóra váltani, viszont másnap délelőtt olyan gyorsan rakja majd vissza a láncot, mint a villám, így hát együtt sétáltunk tovább.

Az úriember hamarosan őszinte, mélyen keserű, ám iróniától távolról sem mentes monológba kezdett félresiklott életéről, mindennapi apró és nagy megalkuvásairól, a saját túlélésének, a feleség és a gyerek megélhetésének érdekében vállalt egyhangú életformáról, no meg az őt időnként elragadó kitörési vágyról, amely nagyrészt hosszas éjszakai kimaradásaiban szokott megnyilvánulni.

Megértően bólogatva az iránt érdeklődtem hát felebarátomtól: volt-e ezek szerint fiatalabb korában valamilyen álma, valami, amit el szeretett volna érni az életében, és sajnálatára nem sikerült.

Rövid gondolkodás után így felelt:

"Hát... Álmaim azok nem nagyon voltak. Inkább úgy ment, hogy ültem egy kocsmában, és bejött valami nő. Na, olyankor lett konkrét, rövidtávú célom. És egyszer csak: hopp! az egyik úgy maradt."

Időközben a házuk elé értünk. Az úriember az udvaron álló autóra mutatott:

"Látod? Ez a kocsi is az enyém. Egyszer már nem bírtam tovább, és ki akartam törni, úgy igazán világgá menni. Beültem a kocsiba, és tövig nyomtam a gázt. Fogalmam sem volt, hogy hová megyek. Csak amikor kiértem a városból, akkor láttam, hogy villog a kijelző, mert mindjárt kifogy a tank. Annyit tudtam: a benzin ahhoz még elég, hogy visszaérjek. Megfordultam, hazavezettem, beálltam az udvarra, és lefeküdtem a feleségem mellé aludni."

Közölte: nem számít már semmiféle változásra sem az életében, beletörődött abba, hogy neki ez lesz sorsa, majd kért egy harmadik szál cigarettát, és elváltak útjaink.

Tanulság: ha nincs semmilyen elérhetetlen vagy elérhető álmotok, viszont rendszeresen tűztök ki magatok elé rövidtávú célokat, akkor azokat csakis rendkívül körültekintően érjétek el, még mielőtt akaratotok ellenére úgy maradnának, ha pedig valamelyik már menthetetlenül úgy maradt, akkor mielőbb törődjetek bele. Amennyiben mégsem törődtök bele maradéktalanul, akkor a spontán menekülési kísérletek esetére mindig legyen tele a tankotok. 

Dicsértessék!