Sánta Kántor : Megkérdezhetem, hogy hol ünnepelte március 15-ét?

Pató Pál úr : Muszáj erre most azonnal válaszolnom?

S. K. : Ha nem szeretne, akkor nem erőltetem.

P. P. ú. : Itthon voltam. Sürgős teendőim akadtak.

S. K. : Ha nem haragszik, akkor azt kell mondjam, hogy ez elég meglepő mondat az Ön szájából. Ön nem éppen a sürgős teendőiről híres.

P. P. ú. : Kikérem magamnak az efféle rágalmakat. Az, hogy a megfontoltság, az óvatos haladás híve vagyok ebben az őrült, rohanó világban, nem jelenti azt, hogy nincsenek sürgős megoldásra váró feladataim. Igenis keményen dolgozom. Maga azt el se tudja képzelni, hogy mennyi munka akad itt a porta körül. Tavaly nyáron például eldőlt a kert végében lévő fészer oldalához támasztott kapa. Tegnap felállítottam. Nem volt könnyű.

S. K. : A március 9-ei népszavazásra sem ment el?

P. P. ú. : Arra azért természetesen elmentem. De minek? Képzelje: harmadnap délben végre odaértem a szavazóhelyiséghez - hát nem zárva volt?! Persze végülis mindegy. Ők tudják. Nekem aztán ráér.

S. K. : És mire szavazott volna?

P. P. ú. : Hogyhogy mire? Fogalmam sincs. Előbb haza akartam vinni a szavazólapokat, hogy pár napig gondolkozhassak a kérdéseken. Nem szokásom csak úgy ukmukkfukk jobbra-balra ikszelgetni.

S. K. : Értem. Ha már így szóba került a politika: azt elárulná, hogy melyik parlamenti pártot támogatja jelen pillanatban?

P. P. ú. : Ha igazán ismerne, akkor eszébe sem jutna ilyesmit kérdezni tőlem. Nyilván a Határozati Pártot. Mindig is őket támogattam. Maximálisan azonosulni tudok gróf Teleki László és gróf Tisza Kálmán elképzeléseivel. Ferenc József hivatalosan tényleg nem a királyunk.

S. K. : A magyar mezőgazdaság helyzetéről is ilyen határozott véleménye van?

P. P. ú. : Nézze, az biztos, hogy én megteszem, ami tőlem telik.  A magam részéről teljes mellszélességgel kiállok a biogazdálkodás mellett, kizárólag abban látok fantáziát. Ha nem vette volna észre: már rég nem csak pipacsokat termelek. Az utóbbi pár évtizedben megjelent a földjeimen jó pár egzotikus, számomra teljesen ismeretlen növényfajta, csak úgy, a semmiből. Egy hét vörösborban párolás után akár még emberi fogyasztásra is alkalmasak. Állatokat persze nem tartok, mert túlságosan követelőzőek. Időnként esznek, isznak, komolyan, csak a nyűg van velük.

S. K. : És hogyan viszonyul korunk technikai vívmányaihoz? Tudott hozzájuk alkalmazkodni? Telefon, televízió, internet?

P. P. ú. : Piha! Tévét ugyan kaptam ajándékba az egyik orgazda unokaöcsémtől, és egyszer meg is próbáltam bekapcsolni, de hiába. Azóta nem próbálkoztam újra, inkább söröskupaktartónak használom. Annak bevált.

S. K. : Talán bekapcsolás előtt be kellett volna dugni a tévé vezetékét a konnektorba.

P. P. ú. : Talán.

S. K. : Ha nem vagyok indiszkrét: van valami fejlemény az Ön házassági szándékára vonatkozólag?

P. P. ú. : Nem kapkodom el a dolgot, de van. Kiválasztottam magamnak egy takaros menyecskét a faluból. Igaz, még sosem találkoztunk, viszont néhány éve írtam neki egy levelet, amiben megkértem a kezét. Másnap megpróbált bejutni a házamba, hogy megbeszélje velem az ügyet, de természetesen nem engedtem be. Semmit sem szabad elhamarkodni. A házasság komoly dolog, kellő időt kell hagyni magunknak, hogy szeretetté ülepedjenek a pusztító szenvedélyek.

S. K. : És hogyan reagált erre a hölgy?

P. P. ú. : Nem tudom. Az affér után szinte azonnal küldtem neki még egy levelet, amiben az állt, hogy „Majd holnap”. Szóval ennek is már jónéhány éve. Azóta nem jelentkezett, de véleményem szerint ez egyáltalán nem baj. Tudok rá várni. Az idők végezetéig is, ha kell...

S. K. : Vannak még egyéb tervei a jövőre nézve?

P. P. ú. : Vannak, vannak, csak eddig még sosem volt elég időm végiggondolni, hogy pontosan mik is azok tulajdonképpen. Most arra kérem, hogy távozzon. Hátha végre rájövök valamire.

S. K. : Ahogy parancsolja. A legközelebbi viszontlátásra.

P. P. ú. : Ehh. Felőlem ráér.