A lenti mű Rimai Róbert esszéje, nem a miénk. Olyan elgondolkodtató meglátásokat tartalmaz, hogy közkinccsé tesszük minden kedves olvasónk okulására. „Ebben a tanulmányban a Budapesten élő emberek csoportjait mutatom be, leírom egyes kategóriák jellemzését a teljesség igényét szem előtt tartva, egyfajta iránytűként, segítséget nyújtva a jobb eligazodáshoz. A figyelmes olvasó reményem szerint egyértelműen azonosítani tudja a vele szembe kerülő Budapesten található embereket. A pesti prolikat főként külsőbb kerületekben figyelhetjük meg. Születésük óta élnek egy pár négyzetkilométernyi területen (például Kőbányán, Rákoskeresztúron), számukra Budapest és a világ többi része nem valós helyként létezik, inkább mitikus dologként fogják fel. A gyermekkor óta tartó izoláció droidszerű lénnyé tette őket, bambán mennek az utcán, ugyanígy néznek maguk elé egy zsúfolt, szutykos villamoson, vagy éppen egy élelmiszerboltban. Öltözködésük izléstelen, gyakran piszkosak, udvariatlanok, a budapesti szenny egyáltalán nem zavarja őket, úgy, ahogy a csatornában élő patkányt sem egy darab fekália. Ki ne találkozott volna Budapesten szörnyekkel? Mindenki találkozott, hiszen relatíve oly nagy számban fordulnak elő a székesfővárosban. Ezek az emberek gátlástalanul felbukkannak a legváratlanabb pillanatokban (metrón, utcán, üzletekben), egyáltalán nem törődve azzal hogy mondjuk hiányzik a fél arcuk, esetleg bőrük olyan állapotú, hogy az egyáltalán nem emlékeztet emberi szövetre. Néha több végtagjuk is hiányzik, esetenként extrém mértékben túlsúlyosak vagy soványak. Hogy mégis ennyire gyakoriak, az abból adódhat, hogy Budapest személytelensége miatt tét nélkül merészkednek ki az utcára, talán vidéken a szörnyek meghúzódnak vagy sokkal kevesebben vannak. Ezek az emberek a biztonságos belvárosban élnek, amit szinte soha nem hagynak el. Van pénzük, tartalmas kulturális életet élnek, amiről persze csak sznobizmusuk miatt hiszik azt, hogy tartalmas. Bár tömegközlekednek, ezt mégis biztonságos és jólszituált járatokon teszik (4-es, 6-os villamos, 7-es busz, 1-es és 2-es metró), ahol a pórnép támadása majdnem teljesen kizárható. Eközben előszeretettel olvasnak idegennyelvű könyveket és újságokat, ezzel is demonstrálva műveltségüket. Általában tősgyökeres pestiek, gyakran rendelkeznek balatoni nyaralóval, ami már 60 -70 éve a család birtokában van. A szórólapokat nem fogadják el, koldusoknak nem adnak egy vasat se. Erről a rétegről nem sok információnk van. Főleg Buda dombos részein laknak, autóval járnak, Zuglón áthajtva szörnyülködve töprengenek, hogyan lehetséges ott élni. Jellemző a drogfogyasztás, alkoholt viszont keveset isznak. Vannak belvárosi gazdagok is, közülük kerül ki a legtöbb főbérlő, aki több generáció óta birtokában lévő lakását/lakásait adja ki irdatlan pénzért. A hölgyek klimax után gyakran hordanak parókát és erős sminket. Ha felnőtt korúak, major depresszióval küzdenek, igyekeznek vidékre visszatérni, aminek általában anyagi okok szabnak akadályt. Ez feszültséghez, a házasság fokozatos tönkremeneteléhez és végül váláshoz vezet. Gyermekükkel viszonyt nem ápolnak, nem értik meg egymást. A gyermek emiatt idő előtt veszíti el szüzességét, gyakran lesz drogos, iskolakerülő, vagy bűnöző. Ám van itt egy másik alkategória, éspedig az önszántukból Pestre költözött fiataloké. Ők rendszerint főiskolai diplomával rendelkeznek, amit valamilyen jelentéktelen szakon szereztek. Nem is önszántukból, hanem azért, hogy így kényszerítsék ki szüleikből a havi apanázst, végül pedig egy Budapesten vásárolt lakást, amiben egyedül laknak, ettől tiszteletbeli Budapestinek érezve magukat. Sok tősgyökeres pesti barátjuk van, ezzel legitimizálva jogos ottlétüket. Szülőhelyükről nem szívesen nyilatkoznak, néha csak a megyét jelölik meg, ha honnanlétükről érdeklődnek. Ha néha hazalátogatnak, fellengzősen viselkednek, akkor is, ha esetleg ők voltak azok, akiket az általános iskolában mindenki csúfolt. 6. Underground Arcok Lehetnek Pesten születettek, vidékiek is. Általában valami művészeti ág körül ólálkodnak (film, festészet, irodalom), pénzük nincs, rossz körülmények között laknak, étkezésük sivár, egyhangú, ami bőrük fakóságához és sárga fogakhoz vezet. Barátaikkal és ismerőseikkel egy nagy kollektív sejtet alkotnak, gyakoriak az új felszínes ismeretségek. Sokat beszélgetnek különböző lepukkant albérletekben, közben füveznek és olcsó alkoholt isznak. Egyediségre törekszenek, öltözködésük mégis nagyon hasonló. Közlekedés közben mp3lejátszót hallgatnak, sokan iPodot, ami egy tipikus underground lófaszjóska státuszszimbólum. A fiúk gyakran nőiesek, a lányok általában nagyon-nagyon rondák. E kategória pesti képviselői vidékiekkel is barátkoznak, így kölcsönözve maguknak egy falatnyi tiszteletet. A pestiek tipikus jellemzője a mérsékelt alkoholfogyasztás és a füvezés.” Cseh Tamás - Másik János - Bereményi Géza: Budapest
5. A vidékről származó Budapestiek
Apdét: Rimai úr onlájn művészboltot is nyitott, páratlan alkotásokkal. Megtekinthető: artbutik.blogspot.com/
