-Érezd otthon magad!
-Köszönöm.
-Valamit enni-inni?
-Nem, semmit, köszönöm.
-No, valamit csak kérsz.
-Na jó, egy pohár ásványvizet elfogadok, köszönöm...
-Vizet??? Hogyhogy? Sört? Bort? Pálinkát?
-Nem, még vezetnem kell, köszönöm, a víz megfelel...
-Ugyan-ugyan, komám, egy pohár ital biztosan belefér...
-Nem, sajnos tényleg nem ihatok. Az orvos is eltiltott.
-Akkor esetleg narancslevet? Kólát? Kávét? Kakaót? Alkoholmentes sört?
-Rendben, legyen narancslé.
-Na, tudtam én... Egészségedre!
-Köszönöm. Azért jöttem, hogy...
-És enni?
-Igazán nagyon kedves, de már ettem otthon.
-Biztos?
-Biztos, és köszönöm.
-Kolbászt? Hurkát? Töltött káposztát?
-Szívesen megkóstolnám, de mint már említettem, teleettem magam.
-Na, szóval mégis megkóstolnád... Melyiket?
-Mindet, ha tehetném, de egy falat sem megy le a torkomon.
-Akkor üssek össze egy könnyű rántottát?
-Semmiképpen. Szétdurrannék. Komolyan mondom, hogy nem vagyok éhes.
-És valami majszolnivalót? Banánt, körtét, mogyorót, cukorkát, almáspitét?
-Egyszerűen nem bírok most enni, de hálásan köszönöm. Tehát: azért jöttem, mert az erdőmelléken...
-Na, azt azért nem hiszem el, hogy egy darab banánt se bírnál lenyelni. Tudhatod, hogy nálam nem kell szégyellősködni.
-Jól van, jól van, egy szelet almáspitét elfogadok, hogy megnyugodj.
-Látod-látod, csak kínálni kell. Jó étvágyat!
-Köszönöm.
-Szívesen.
-Szóval abban az ügyben vagyok itt...
-Ennyi? Elég volt?
-Tökéletesen.
-Hiszen alig ettél valamit. Vegyél még, csak bátran! Én ugyan nem sajnálom tőled.
-De tényleg nem kérek többet. Már így is sok volt.
-Tehát nem ízlett?
-Dehogynem, nagyon finom volt.
-Ezt biztos csak úgy mondod. Inkább megnézem, hogy mit találok még az éléskamrámban. Csak nem maradhat üresen a gyomrod...
-Na, ebből elég!- hördült fel a Farkas, és bár egyáltalán nem volt étvágya, mégis leharapta a tolakodó Róka koma fejét...
