Frank Black - The Rockafeller Skank
Nem, nem berlini skinhead-koncerten vagyunk, hanem a zseniális Pixies egykori frontemberének, Frank Blacknek feldolgozásában láthatjuk-hallhatjuk a ronggyá játszott Fatboy Slim slágert. Az Apokalipszis most Kurtz ezredeséhez hasonult fizimiskájú Fekete Ferkó - ahogy egy youtube-hozzászóló megjegyezte - fülsértő dinoszauruszhangokat produkál, az első refrén után pedig nagyon furcsa dolgokat kezd csinálni.
Otis Redding - Satisfaction
Ehhez nem is nagyon lehet mit hozzáfűzni. Csoda, hogy a fokozatosan magával ragadó szám végén Otis nem kapott szívinfarktust. Amúgy meg ki a fasz az a Mick Jagger?
The Cramps - Tear it up
Felettébb megnyerő külsejű frontemberük a jófajta punkos rockabilly mellé érzékletesen szemlélteti a mikrofon és az orális szex örök asszociatív összefonódását. Megtekintése 12 év alattiak számára inkább csak 14 év felettiek felügyeletével ajánlott.
Nirvana - Radio Friendly Unit Shifter
Igazából semmi különös. Viszont pazar. 3:28-tól pedig remek.
Jon Spencer Blues Explosion - High Gear / Talk About The Blues
9 perc, ami tisztességes televíziós színpadi teljesítménnyel kezdődik, majd Jon bácsi apránként teljes extázisba kergeti magát, theremint rángat, közönség közt rohangál, asztalon táncol, műsorvezetőkkel barátkozik, és a zene végeztével is képtelenség leállítani.
Ladies and gentlemen!
The blues is number one!
The blues is number one!
But I play rock'n'roll!
Yeah!
Yeah!!!
YEAH!!!
Respekt. Nekünk mindig bearanyozza a napunkat.