Félesztendős Unokahugom Fényképétől Megihletődtem, S Vad Vulkánként, Szép Szavakként Kívántak Kitörni Belőlem Bávatag Lelkem Foszlányos Érzeményei. A Szürrealisták Öncenzúrázatlan, Automata Írására Gondoltam, S Ama Futurisztikus, Acélos, Gyönyörű Gépezetként Száguldó Nagy Változásra, Melynek Köszönhetően E Szívérkoszorú-Rezegtető Költészeti Módszer Kaucsukhajlító Művészelődeim Óta Oly Nagy Mértékben Leegyszerűsödött, Mint Bíborbarna Alkonyban A Pinty, Hisz A Hordozható Számítómasina Éjfekete Billentyűzete A Pennánál S Papirosnál Gyorsabban Képes Végrehajtani Az Szélvésznyi Gondolatok Parancsolatjait.
Ohh, Jöjjön Hát A Nagy Mű!!!
Ohh, Mit Nekem Vogelweide, Shelley, Breton, Ginsberg, József, Kozsó???
Ohh, Hát Mit Tudhattok Ti Erről???
„Mit tudtok egy csecsemő tekintetéről?
Majdnem semmit.
Látjátok. Látom.
Pedig igazán ő látja.
Látja, ahogy látjuk.
Látja, ahogy látjuk, hogy látja
Már cenzútáztam
Nincs ótomata írás
Vörd van
Világ meg szó van gecbazze
Faszomsetuggya
Késik a villentyú
És ésn is
Bammeg
Misnedn késik
És siet
Naálam
Jobban
Tzudom
Vegye ki valaki a vördől a fiuncijó
R
T
Hogy bamgybetűvel kezdődikminden sor”
