Tegnapelőtt volt szerencsénk megfigyeléseket végezni az államalapítás püspökladányi ünnepségén. Feladatunkat a művelődési ház bekksztédzsében teljesítettük, erősen dohányozva. Hamarosan birtokunkba került az információ: az épp színpadon levő folkrokk-együttes után a nap húzónevének, a tinipoppénekes Lolának hakniműsora következik, ünneplésileg, ugyebár.



Ennek alkalmából egy a kultúrházban láthatóan bennfentes hölgy öt percen belül háromszor közölte a színpad hátuljában tartózkodó egyénekkel, hogy a folk-koncert végére mindenki kitoloncoltatik innen, mert Lola bármelyik pillanatban bekövetkezendő érkezésekor már egy árva lélek sem lehet jelen a bekksztédzsben.
A hölgy öt perc múlva ismét megjelent - dohányozva- , mondván, hogy a cigarettákat mielőbb oltsuk el, mert bármelyik pillanatban megérkezhet Lola. Hamarosan kétségbeesetten azt hallucinálta, hogy Lola éppen megérkezik, és emiatt elnyomta a cigarettáját. De Lola mégsem érkezett meg.
Miközben vártuk, hogy Lola villámcsapászerűen megérkezzen, a mellettem dohányzó ifjú hölgy feltette a kérdést a bennfentesnek, hogy a minket érintő szankciók tulajdonképpen a  pillanatokon belül megérkező Lola igényei miatt foganatosítódnak-e. "Na de hát azért mégsem fogadhatunk cigifüstben egy SZTÁRT" - hangzott a látszólag irreleváns, ám valójában mindent megmagyarázó válasz.
Ennek hatására és cigarettánk végeztével elhagytuk a színpad mögötti területet, ám még épp sikerült megfigyelnünk, ahogy a Lola érkezését - mely már csak másodpercek kérdése volt- váró hölgy egy vécéillatosító-spré segítségével űzi el füstfelhőinket.
Bár a hozzánk pillanatról pillanatra közelebb kerülő Lolával sajnos végül elkerültük egymást,  összeségében azt kell mondjuk: szép, méltó ünnep volt, megemlékeztünk, elérzékenyültünk, jövőre is ott leszünk.