"anyád szeretett?
csak mint saját hosszabítékát.
milyen szeretet létezik még ezen kívül?
a józan észé, amely szerint nagyon ragaszkodsz ahhoz, ami nagyon jó. nem kell kapcsolatban lennie a vérvonallal. lehet egy vörös strandlabda is, vagy egy vajas kétszersült.
azt akarod elhitetni velem, hogy SZERETNI tudod a vajas pirítóst?
csak néha, uram. bizonyos reggeleken. a nap meghatározott sugarai alatt. a szeretet érkezik és el is illan figyelmeztetés nélkül.
lehet-e szeretni az emberi lényeket?
persze, különösen ha nem ismered őket túl jól. szeretem nézni őket, amikor az utcán sietnek.
Stirkoff, te gyáva vagy.
természetesen, uram.
hogyan határozod meg a gyávát?
gyáva az, aki kétszer meggondolja magát, mielőtt fegyvertelenül nekiront az oroszlánnak.
és hogyan határozod meg a a bátor embert?
bátor az, aki nem tudja, mi az oroszlán.
mindenki tudja, mi az oroszlán.
minden ember föltételezi, hogy tudja.
és ki a bolond?
bolond az, aki nem érti, hogy az Idő, a Csontok, a Szervezet főképp elherdálódik.
ki akkor a bölcs?
nincs bölcs ember, uram.
akkor viszont buta sincs. ha nincs éjjel, nappal sincs; fehér nélkül nincs fekete.
sajnálom, uram, én azt hittem, minden az, ami, s hogy nem függ minden egyébtől."
Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei (ford. Balázs attila)
Egy vén kujon feljegyzései
2007.01.29. 16:55 | Sánta Kántor | Szólj hozzá!
Címkék: irodalom párbeszéd bukowski
A bejegyzés trackback címe:
https://nincskegyelem.blog.hu/api/trackback/id/tr6031962
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.