"Este látogatójuk érkezett: a vallásos tábori lelkész, aki reggel szintén tábori misét akart celebrálni az utászoknál. Fanatikus ember volt, mindenkit közelebb akart vinni istenhez. Hitoktató korában pofonok segítségével igyekezett kifejleszteni a gyerekek vallásos érzését, és a különböző folyóiratokban időnként kisebb cikkecskék jelentek meg róla, ilyen címekkel: 'Egy hitoktató brutalitása', 'A pofozó hitoktató'. Meg volt győződve róla, hogy a katekizmust legkönnyebben a nádpálca-rendszer segítségével sajátítják el a gyerekek.
Fél lábára sántított egy kicsit, annak következményeképpen, hogy egyszer felkereste egy tanítványának apja, miután a hitoktató felpofozta a fiút, mert az bizonyos kételyeinek adott kifejezést a szentháromsággal kapcsolatban. Három pofont kapott. Egyet az atyaistenért, egyet a fiúistenért és egyet a szentlélekért.
Ma azért jött el, hogy igaz útra térítse kollégáját, Katzot, s a lelkére beszéljen neki. A következő megjegyzéssel fogott hozzá:
-Csodálom, hogy magánál nincs feszület a falon. Hol szokott a breviáriumból imádkozni? Egyetlenegy szentkép sem díszíti a szobája falait. Mi van ott az ágya fölött?
Katz elmosolyodott: - Az ottan a 'Zsuzsanna és a vének', alatta meg az a meztelen nő egy régi ismerősöm. Jobboldalt egy japános képet tetszik látni, amely egy gésa és egy öreg japán szamuráj szexuális aktusát ábrázolja. Nagyon eredeti, nem igaz? A breviáriumot kint tartom a konyhában. Svejk, hozza be, és nyissa ki a harmadik oldalon.
Svejk kiment, s a konyhából egymás után három pukkanás hallatszott, amint három borosüvegből kihúzta a dugót.
A vallásos tábori lelkész teljesen elképedt, amikor az asztalon megjelent a három üveg.
-Egészen könnyű misebor, kollégám - mondta Katz -, nagyon jó minőség, rizling. Az íze hasolnlít a moselire.
-Nem iszom - jelentette ki makacsul a vallásos tábori lelkész -, azért jöttem, hogy a lelkére beszéljek magának.
-Jó, de még kiszárad a torka, kolléga úr - mondta Katz -, igyon csak, és én hallgatom. Nekem nagyon összeférhető természetem van, és szívesen meghallgatom az ellenvéleményeket is.
A vallásos tábori lelkész ivott egy kicsit, és tágra meresztette a szemét.
-Fene jó bor, nem igaz, kolléga úr?
-Úgy látom, ön káromkodik - mondta komoran a fanatikus.
-Szokás kérdése - felelte Katz-, néha még istenkáromláson is rajtakapom magam. Svejk, töltsön a főtisztelendő úrnak. Biztosíthatom önt, hogy néha még ilyeneket is mondok: az istenfáját, a hétszentségit, azt a szűzmáriáját. Azt hiszem, ha majd ön is olyan régóta lesz a katonaságnál, mint én, akkor éppen így bele fog szokni. Egyáltalán nem nehéz vagy fáradságos dolog, és mihozzánk lekiatyákhoz nagyon is közel áll: az isten, a szentség, a Szűzmária, ugye milyen szépen és szakszerűen hangzik? Igyék, kolléga úr.
A volt hitoktató gépiesen ivott. Látszott rajta, hogy mondani szeretne valamit, de nem tud. Próbálta összeszedni a gondolatait.
-Kolléga úr - folytatta Katz-, fel a fejjel, ne üljön itt olyan szomorúan, mintha öt perc múlva az akasztófára kellene mennie. Halottam önről, hogy egyszer pénteken tévedésből sertéskotlettet evett a vendéglőben, mert azt tetszett hinni, hogy csütörtök van, és aztán a klozetton meg tetszett piszkálni a torkát az ujjával, hogy kijöjjön az egész, mert azt tetszett hinni, hogy isten különben elpusztítja önt. Én nem félek attól, hogy böjtidőben húst egyek, és a pokoltól sem félek. Pardon, parancsoljon inni. No, most már jobban érzi magát? Vagy talán haladó nézeteket vall a pokolról, és a korszellemhez meg a reformistákhoz igazodik? Szerintük a pokolban most már nem olyan közönséges üstök vannak a szerencsétlen bűnösök számára, hanem magasnyomású Papin-féle fazekak, a bűnösöket margarinban sütik, a nyársak elektromos úton működnek, a bűnösökön sok millió évig úthengerlő gépek járnak, a fogcsikorgatásról fogászok gondoskodnak különleges műszerekkel, az üvöltést gramofonra veszik, és a lemezeket felküldik a paradicsomba az igaz lelkek mulattatására. A paradicsomban kölnivíz-spriccelő gépek működnek, és a filharmónia oly sokáig játsza Brahmsot, hogy az ember inkább a pokolba vagy a purgatóriumba kívánkozik. Az angyaloknak repülőgép-propeller van a fenekükben, hogy ne dolgozzák magukat agyon a szárnyukkal. Igyon, kolléga úr. Svejk, töltsön a főtisztelendő úrnak, nem érzi egészen jól magát."
Hasek: Svejk, a derék katona