Gyármekejim!
Szeszesitalt magatokhoz venni égbekiáltó ostobaság, a testnek, a léleknek és a pénztárcának hiábavaló gyötrelme, még akkor is, ha az ivászat a Teremtő dicséretének céljából történik. Az Úr jámbor szolgája csak kivételes esetben érinti ajkait borospohárhoz, sörösdobozhoz, vodkásüveghez vagy leöntött asztallaphoz, például akkor, ha épp a másnaposság aszkézisével kíván vezekelni mindennapi vétkeiért, vagy véletlenül nagyobb összeg birtokába jutott, és teljesen haszontalan úton szeretne megszabadulni Mammon nyomasztó adományától.
Ti gyarló, egyszerű halandók, kik óhatatlanul apró és irdatlan bűnök között tévelyegtek, joggal kérdezhetitek tőlem, a lelkiápolás küldetésével megvert és megáldott, sokat tapasztalt egzisztenciától: hogyan viselkedjünk, mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha azon kapjuk magunkat, hogy egyre sűrűbben részegedünk le? Miképpen őrizzük meg gyakorlatias elménket és erkölcsi tartásunkat a szeszek mindent összeroppantó örvényei között? Milyen következményekkel jár személyes üdvtörténetünkre nézve, ha törött orral, csokoládéfoltos mikulásruhában ébredünk fel egy horkoló apáca mellett?
Prédikációm csupán megszívelendő jótanácsokat tartalmaz, nem kategorikus parancsolatokat, viszont ha nem fogadjátok meg őket, úgy egy szavatok se legyen majd a végítélet után, amikor a poklok poklának kénköves mikrohullámú sütőiben rohadtok örökkön-örökké.
Itt, tanácsadásom kezdetén kell elmondanom: a biológusok és a teológusok véleménye megoszlik abban, hogy létezik-e egyáltalán kulturált szeszfogyasztás. Ebben az ügyben most nem kívánok állást foglalni, mindenesetre annak, hogy valaki kezdő vagy haladó szinten praktizál az alkoholizmus etikai stádiumában, létezik egy stabil kritériuma. Iszik-e az illető vörösboroskólát? Ha iszik, az egy gyerek esetében még elfogadható hiba, ám e tisztátalan ital rendszeres fogyasztása a felnőttkorban már súlyos jellembeli gyengeségre és antikrisztusi ízlésficamra vall. Kezdő hallgatóimat most megkérem, hogy szakítsák félbe a prédikáció befogadását, és csak akkor térjenek ide vissza, amikor már elérték a tanításaimhoz méltó érettségi fokot.
Tehát a tanácsok:
-Az italozás kezdetén nagyon vigyázzatok a pénzetekre, ne költekezzetek feleslegesen. Ne igyatok drága helyeken drága italokat! Ha nektek fizetnek valamit, bármi legyen is az, udvariasan fogadjátok el, de ti magatok ne hívjatok meg senkit semmire. Legyetek türelmesek! Ismerős vagy ismeretlen egyének leitatására, embertársaitok testén landoló, falra kenődő ételekre ráér akkor elszórni a pénzt az utolsó ötforintosig, amikor már majommá részegedtetek.
-Ha minden pénzetek elfogyott, de mégis muszáj folytatnotok utatokat a züllés ösvényén, melyen kizárólag hullámvölgyek és szakadékok váltogatják egymást, akkor még mindig lehetőség nyílik a gazdátlanul maradt italok felhörpintésére, sőt, eme italok felhasználásával sosemízlelt alkímiai vegyületeket is előállíthattok.
-Fröccs mellé semmiképpen se igyatok sósavat, és lehetőleg messzire kerüljétek el a sör-málnaszörp-kávé-vegyespálinka összetételű koktélokat! Tisztítókúra-jelleggel minden telihold utáni második hétfőn kivételt tehettek, amennyiben ez utóbbi mixtúra pálinka helyett sütőrumot tartalmaz. Legyen nálatok vécépapír!
-Véssétek eszetekbe: a kicsapongás legvégéig meg kell hogy őrizzétek a veletek született eleganciát. Akár Halász Judit dalainak artikulálatlan üvöltése közben vizeltek le négykézlábon egy villanyoszlopot, akár magatehetetlenül dőltök el oldalirányban egy békés, ám ismeretlen társaság asztalának kellős közepére, tegyétek azt a lehető legfeltűnésmentesebben, mégis őszintén, természetes visszafogottsággal. Hagyjátok meg a melldöngető színpadiasságot a politikusoknak és a mentálhigiénés szakembereknek! Történjék bármi, legyetek bármennyire rettenetes állapotban, a lényeg, hogy közben sugározzon rólatok a szerénység, az intelligencia és az ifjonti báj.
-Tegyetek meg mindent, hogy az ivászat folyamán birtokában maradjatok az ékesszólás mennyei adományának. E tanács betartása az elfogyasztott italok mennyiségével egyenes arányban fog nehezedni, különös tekintettel a halmozott mássalhangzók kiejtésére. A legegyszerűbb megoldás, ha egy idő után már szándékosan csak olyan szavakat használtok, amelyek kizárólag magánhangzókból állnak.
-Semmilyen körülmények között se vezessetek ittasan, kivéve, ha állig felfegyverzett gengszterbanda vagy leküzdhetetlen belső parancs kényszerít rá benneteket. Ez utóbbi esetben nem árthat, ha ti magatok vagytok állig felfegyverzett gengszterek, szolgálatban lévő rendőrök vagy mentelmi joggal felruházott politikusok.
-Tartsátok eszetekben az „Egyszer élünk” örökérvényű bölcsességét! Hogy eme bölcsességet miképp értelmezitek, azaz hogy egy idő után az elszegényedés rémétől és a halálfélelemtől hajtva hazarohantok a kocsmából aludni, vagy ellenkezőleg: egész vagyonotokat alkoholba fojtván percről percre keveredtek életveszélyes helyzetekbe pusztán a kaland kedvéért – rátok bízom. Hát ki vagyok én, hogy beleavatkozzak a szabad akarat istenadta törvényébe?
-Előfordulhat, hogy bátorítónak röviditalt – pálinkát, Bacardit, tojáslikőrt isztok egy lövészárokban, mielőtt kirontanátok az ellen puskacsövei elé. Ilyenkor legyetek különösen mértékletesek, ne habzsoljátok be a hadtáptól kapott porciót! Még az is lehet, hogy túlélitek a rohamot, és akkor nagy csalódás lesz az üres flaskával szembesülni, ha viszont hősi halált haltok, akkor a maradék ital még kellemes meglepetést okozhat a hullátokat kifosztó gyilkosoknak – így teljesíthetitek a „Szeresd ellenségedet!” parancsát.
-A részeg ember egy szempillantás alatt kiszolgáltatott célponttá válhat Ámor konyakosmeggybe mártott nyilai előtt. Ne szégyelljétek első látásra fellángoló és onnantól kezdve olthatatlan szerelmeteket! Rajongásotok addig ismeretlen tárgyát mielőbb közelítsétek meg, csábosan táncolva, arcotokon lefegyverző mosollyal, megkapó szelídséggel, tapintatosan. Bármilyen visszautasítónak és megrökönyödöttnek is látjátok az illetőt, ne higgyétek, hogy bravúros tánctechnikátok ördögöktől vagy bolháktól eredő, megszállott rángatózásnak, mosolyotok pedig pszichotikus vicsornak tűnik a szemében! Az ellenállhatatlan bájra, az isteni szépségre természetes reakció a megilletődöttség. Közöljétek az imádott lénnyel, hogy igen, bármilyen meglepő, bármilyen elképzelhetetlenül csodálatos, ti őt választottátok, és ne féljen tudatni veletek nyilvánvaló vonzalmát. Ha ezek után bálványotok még mindig ridegen viselkedik, kurvázzátok vagy stricizzétek le, tájékoztassátok a tényről, hogy nem érdemel meg benneteket, és gyorsan keressetek valaki mást.
-Örvendjetek a szerelem ajándékának, senkit és semmit se rekesszetek ki a köréből! Nyugodtan hívjátok meg a faliposzteren pózoló angyali nőszemélyt egy italra! Hulljatok térdre, és fogadjatok örök hűséget a barackfának! Kérjétek meg a telefonfülke kezét!
-Amennyiben rajongásotok tárgya viszonozza a gyengéd érzelmeket, imádkozzatok, hogy ébredés után hűlt helyét találjátok az illetőnek. Ha az imák nem hallgattattak meg, akkor tegyetek róla, hogy ő találja a ti hűlt helyeteket.
-Az erőszak természetesen az Úr ellen való vétek, ám a kötekedő aljanép miatt akár még olyan helyzetbe is keveredhettek, amelyben elkerülhetetlennek látszik a verekedés. Hiába vagytok ilyenkor csatakrészegek, előbb próbáljátok alpári szitkokkal, fülsüketítő csatakiáltásokkal és nindzsafilmekből tanult levegőcsépléssel megfélemlíteni az ellenfelet, aztán egy váratlan pillanatban fussatok el. Amennyiben ez nem lehetséges, alkalmazzatok a küzdelemben bármilyen eszközt, ami a kezetek ügyébe akad – széket, törött üveget, billiárddákót, hentesbárdot. Jómagam például sosem verekszem úgy, hogy nincs nálam revolver.
-Csak akkor vessétek tüzetes vizsgálat alá a tiszta bor, a rövidital és a nemeskender együttállásának szentháromságát, ha már mind lelkileg, mind szellemileg, mind testileg felkészültetek a találkozásra az abszolútummal. A haladóknak is csupán elenyésző százaléka képes a helyén kezelni az efféle misztikus elragadtatást. Az Ősi Erő először a lábaitokat gabalyítja össze, s ezzel előbb-utóbb – ha tetszik, ha nem – ülésre kényszerít benneteket, utána kivonja irányításotok alól a kezeiteket, a füleiteket és a szátokat is, aztán a szemhéjakat, illetve néhány pillanaton belül az egész fejet vonzza ellenállhatatlanul a Föld bolygó középpontja felé. Menny és pokol, minden és semmi, mustár és majonéz – a Teremtés már-már befogadhatatlan kettőssége tárul fel a halandó számára, amikor magába rántja az effajta transzcendens révület.
-Ha úgy érzitek, hogy nagyon nem megy, akkor ne erőltessétek a beszédet és a mozgást, de a gondolkodást se, mert tékozló aszkézis, vagyis hányás lesz a vége. Amennyiben mégis megtörtént a baj, tegyetek úgy, mintha jólesett volna, ha pedig lehetőség nyílik rá, vétketeket fogjátok másra. Ha a ruhátok véletlenül az emezis áldozata lett, és épp táncos szórakozóhelyen vagytok, akkor bátran hatoljatok be a tomboló tömegbe, ott a táncolók akaratlanul is lesúrolják majd a szennyeződéseket.
-Ne aludjatok el letolt nadrággal olyan vécéfülke talaján, amelyben az ajtó alsó szegélye és a padló között félméternyi üresség tátong. Kivételt tehettek abban az esetben, ha iszonyúan vágytok rá, hogy a nyilvános illemhely kinti terébe lépő embertársaitok megszemléljék nemiszerveteket és ánuszotokat.
-Mint azt mindannyian tudjuk, a Világegyetemben kizárólag olyan dolgok léteznek, amelyekből ízléstelenség viccet csinálni. Ha hiúságotok okán mégsem szeretnétek, hogy alkoholmérgezésből fakadó rosszullétetek feszengést váltson ki a jelenlévőkből, oldjátok a hangulatot könnyed gegekkel. Ha például valamely kerti mulatságon a kezetekbe nyomnak egy bádogvödröt, mondván, hogy lehetőleg ne a földre, hanem abba ürítsétek gyomrotok tartalmát, akkor pattanjatok fel, az eszközt húzzátok a fejetekre, és egy bádogtól tompított ordítás kíséretében hányjátok le magatokat.
-Amennyiben számotokra kínos dolgot cselekedtetek ittasan, de másnap nem emlékeztek rá, csupán valami nyugtalanító utóérzet maradt a nyomában, akkor inkább egyáltalán ne legyetek kíváncsiak a történtekre! Barátaitokat egyébként is felesleges ez ügyben rögvest telefonon vagy személyesen zaklatni, hisz’ biztosak lehettek benne, hogy az első adandó alkalommal maguktól is szívesen felemlegetik nektek a botrányos tettet, sőt, addigra már azok az ismerőseitek is rég értesülni fognak az esetről, akik ott sem voltak.
-Ha érthetetlen módon ébredés után mégis pontosan emlékeztek az előző nap kellemetlen eseményeire, akkor próbáljátok őket mielőbb elfelejteni. Megeshet, hogy különböző okokból, például a barátaitok miatt ez nem sikerül, és ráadásul az elkövetkező napokban véletlenül összeakadtok egy olyan szemtanúval is, akivel az ominózus esemény előtt még sohasem találkoztatok. Szinte hihetetlen, de lehet, hogy felismeritek az illetőt, és a tekintetéből azonnal rájöttök: minősíthetetlenül viselkedtetek a jelenlétében, esetleg olthatatlan szerelmetekkel zaklattátok, netán ok nélkül bevertétek az orrát. Ilyenkor ne mutassátok jelét annak, hogy felismertétek, hanem fordítsátok félre a fejeteket. Meglátjátok: színlelt közönyötöket egy jóérzésű szemtanú mindenképpen viszonozni fogja. Ha merő udvariasságból vagy félelemből mégis rátok köszön, akkor semmi esetre se bonyolódjatok bocsánatkérésbe, mert az arcátlan önostorozás csak még nagyobb zavarba hozná az illetőt. Legyetek végtelenül tapintatosak!
-Amennyiben az eset emléke folytonosan és iszonyúan kínoz benneteket, úgy a gyónás intézménye még megkönnyebbülést hozhat a számotokra. A történteket kendőzetlenül, a legapróbb részletekig adjátok elő gyóntatópapotoknak, kiegészítve azzal, hogy korábban még sohasem fordult elő veletek semmi ehhez hasonló borzalom, csupán most keveredtetek rossz társaságba, sőt, az a gyanútok: az este kezdetén valaki alkoholt csempészett az üdítőtökbe, és onnantól nem volt megállás. A bűn alól való feloldozás után természetesen újra nyugodt lélekkel részegedhettek majd le, amennyiben viszont már a gyónás intézménye is csődöt mondott, és az eset emléke még mindig kínoz benneteket, úgy nincs más hátra, mint örökre elfelejteni az őszinte megbánást és a bűnbocsánat lehetőségét. A történetet büszkén és gyakran meséljétek boldog-boldogtalannak, mint nem mindennapi hőstettet! Az eset körülményeit alaposan színezzétek ki, az elfogyasztott szesznek és a tett botrányosságának mértékét duplázzátok, triplázzáttok, százszorozzátok meg, mérhetetlenül túlozzátok el! Az ivászat során szerzett nagyobb sérülések nyomait tekintsétek olyan mementóknak, amelyek életetek végéig emlékeztetnek majd dicső fénykorotokra, és még az unokáitoknak is büszkén mutogathatjátok őket.
-Gyötrő másnaposság esetén – ha maradt némi pénzetek – léptessétek életbe a „Kutyaharapást sintérteleppel” törvényét. Ez természetesen még gyötrőbb harmadnaposságot von majd maga után, ami viszont szintén elodázható az említett törvény alkalmazásával, és így tovább. Ne aggódjatok: a szervezetetek jelezni fogja a határt – például egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy a gyomrotok már nem bírja bevenni a tiszta vizet, esetleg magatehetetlenül estek össze a nyílt utcán, és a detoxikálóban ébredtek fel, vagy épp püffedt arccal, hányásszagtól bűzölögve koldultok két deci vörösborért az aluljáróban.
.jpg)
