Kedves nyájam! 

Három héttel ezelőtt Szegeden celebráltam misét. Az azt követő éjszakai szeánszon a Quimby zenakar Bordély Bugi című dalára táncolva kíséreltem meg kiűzni magamból az ördögöt. Az exorcizáció sikerült, azonban a nóta végén kibontakozó eszement gitártekerés hatására úgy gondoltam, hogy egy teátrális, a levegőbe történő ugrás után térdre érkezvén kell továbbimitálnom a húrok bestiális szaggatását.

Reggel iszonyú fájdalomra ébredvén jobb térdemen 20szor 30 centis vörös duzzanatot fedeztem fel, majd pár napra rá megállapítottam a porcleválás tényét. A fájdalomért vigasztal a tudat, hogy a fertelmes Belzebub ama sérült térdkalácson át távozott vala.

Feltűnhet, hogy a nemzetbiztonságiak már beépültek a blog szerzői közé. Ne törődjetek velük, feltétlen híveim, ha erősek vagytok, nem téveszthetnek meg benneteket!

Áldás, békesség:

(az ezúttal valóban) Sánta Kántor