"...kis beszédet készítettem magamnak, és valahányszor diktátori beszédet hallok, akárkitől, tanártól, politikustól, újságcikket olvasok, mindig felidézem magamban. A kis beszéd a következő: Az, hogy uraságod a pódiumon mit mond, az engem tökéletesen hidegen hagy. Többet mondok, önt is teljesen hidegen hagyja, legalábbis remélem, amit én a pódiumon mondok. Akkor mind a ketten a paota (kun, elmi, arrobori stb.) nevezetű kísértet bűvkörében vagyunk, és éktelenül hazudunk, magunkat lefokozzuk, és azt hisszük, elsőrendű közérdek, ha magunkat hülyének tettetjük. Én, uram, arra vagyok kíváncsi, amit az eszpresszóban mond, és ön is arra kíváncsi, amit én ott mondok. Vegyük egyszer és mindenkorra tudomásul, hogy az eszpresszóban vagyunk komolyak, nem a pódiumon. A pódium a világszemlélet, és akkor mindnyájan ijesztő közelségben vagyunk az absztrakt őrülethez. Mi komolyak és természetesek és rugalmasak és privátok akkor vagyunk, ha van humorunk. Nekem, kérem, ne beszéljen a pódiumról. Én is jártam külföldön, és amikor a bennszülött azt mondta, hogy paota, leintettem, és így szóltam: köszönöm, a többit már tudom. Nos, higgye el, uram, a többit mi már mindnyájan igen régen tudjuk, és rettenetesen unjuk. Nem, uram, ön éppúgy különbséget tud tenni jó és rossz kávé, csirkefogó és jóindulatú ember között, csinos és nem csinos nő között, mint én, és mint mindenki. Miért komédiázik? Azonkívül meg vagyok győződve arról, hogy nagy problémáinkat, az éhséget, a szegénységet, a műveletlenséget szintén könnyeben és gyorsabban és tökéletesebben fogjuk megoldani, ha nem a hátsó kísértetek sugallatára beszélünk. De, igen tisztelt uram, vegye tudomásul azt is, ami nemcsak az én véleményem, hanem igen sokunké: ilyen ez a század. Nagyszerűnek tartjuk ezt a monstruózus ostobaságot ezzel a publik pódiummal és a pódium fogvacogtató rettegését az eszpresszó közvetlenségétől. Nincs kifogásunk ellene. Adandó alkalommal azonban egyszer jöjjön el közénk, igyon meg egy csésze kávét és diskuráljon egy csinos nővel (nem egyenruhással), mert az állandó női társaság ma, amikor a hégelizmus idejében mindnyájan ki vagyunk téve a homoerotika veszélyeinek, nagyon fontos. A facon élastique de penser - vagyis a rugalmas gondolkozás legjobb ösztönzője az a kellemes izgalom, amit az ember egy csinos nő társaságában érez. Igen, jöjjön el csak úgy sportból, minden hátsó kísértet nélkül, egészen szabadon, és higgye el, hogy ami ezen kívül van, azt mi már mind régen tudjuk."

H. B.