Koncertfelvétel 1990 környékéről.

The Blue Noses - My

Mivel az irodai játékokkal kapcsolatos, egyre bővülő írásunk folytatása még egy kicsit várat magára (türelem!), most Rimai Róbert egy újabb gyöngyszemével, pontosabban álláskeresési tanácsadásával  kápráztatjuk el hűséges olvasóinkat.

"AZ ÁLLÁSINTERJÚZÓK 10 PONTJA

"1. Ne igyunk az interjú előtt. Ha mégis, akkor semmiképp ne legyen több pár sörnél, a töményeket, bort kerüljük el. Ez akkor jelenthet gondot, ha az interjú nem korán reggel, hanem később, ne adj Isten ebéd után van, ekkor már egy álláskeresőben benne szokott lenni ez-az.

2. Ne füvezzünk. Az ilyen jellegű igényét mindenki otthon intézze el reggel. Gyakori hiba a beoltott joint magunkkal vitele, sokan hagynak a tiplin másfél- két centis rönköt, amit a helyszínen szívnak el direkt a forgóajtó előtt. A reggeli kávét kisérő bong és /vagy joint után álljunk le!

3. Ne vegyünk be nyugtatókat. Ha mégis, akkor a gyengébbekből (elenium, andaxin, xanax) ne többet mint fél marékkal. Erősebbekből (rivotril, seduxen) inkább szemezgetés javasolt. A Prémium készítmények (prozac, litium, valium) fogyasztása kerülendő. Semmiképp se igyunk ezekre, ha igen, akkor is csak sört.

4. Adjunk az öltözékünkre. Nem a ruhánk milyensége, hanem ápoltsága a fontos. Semmiképp se menjünk összeszart, összehugyozott ruhában. Ha ez nem megoldható, érkezzünk pár perccel korábban, hogy a mosdóban - ha nem is orvosolni, de - tünetileg kezelni tudjuk a problémát.

5. Az első benyomás nagyon fontos. A mai profi HR-esek minden rezdülésünkből meg tudják állapítani, milyen emberek vagyunk. Ezért tanácsos belépéskor nem köszönni, és a kézfogást nem elfogadni, nehogy lelepleződjünk rögtön az első pillanatban.

6. Ne válaszoljunk kérdésekre. Ahányszor csak kinyitjuk a szánkat, egy-egy hiba elkövetésére van esély. Maradjunk csöndben, ha ez elkerülhetetlen, akkor rövid, egy-két szavas válaszokkal operáljunk.

7. Ne fingjunk. Bár ez akár jól is elsülhet, tény, hogy a munkáltatók közel fele ezt nem veszi jó néven. Ezért ne kockáztassunk, bármennyire is szeretnénk oldani a feszültséget egy öblös, dinamikus finggal.

8. Ne szarjuk össze magunkat interjú közben. Ha mégis megtörténik, mosolyogjunk, mintha direkt csináltuk volna.

9. Ne jófejeskedjünk. Az ilyen beszólások mint pl: "uhh, de kész vagyok, geci!" vagy "mi a pálya, főnökgejzír?" rontanak a helyzetünkön. Kerüljük ezeket.

10. Ne fenyegetőzzünk. Ne ígérgessünk gyújtogatást, verést arra az esetre, ha nem mi kapnánk az állást.

Ha ezeket betartottuk, nem lehet akadály az elhelyezkedés előtt. Sok sikert minden álláskeresőnek."

artbutik.blogspot.com/

A Magyar Kultúra Napját, a Himnusz létrejöttének évfordulóját ünnepeljük a mai napon.

Van azonban még egy ok az örömre: 1 éves a Nincs irgalom blog.

Nyugodtan lehet pezsgőt bontani. Mi itt a szerkesztőségben egy üveg vörösbort fogyasztunk el pöffeszkedve és önelégült fejjel.

A megható emlékezés jegyében most idemásoljuk első bejegyzésünket, pontosabban Sánta Kántor első bejegyzését.

"Próbabeszólás

Hé!!!

Uaarrrrrrgggghhh!!!

Egyelőre ennyi.

Csak hogy tudjam, hogy is fog ez kinézni.

Viselkedjetek rendesen. Má' ha valaki benézett.

Hööörgghh."

Megszakad a szivünk.

nincskegyelem.blog.hu/2007/01/22/probabeszolas

"- Mán legíny koromba aszonták, mer soká legínykedtem, aszonták, akik látták: Buga Jóska nem szép, de gavallér! Hej pedig !... Siralmas életsorba vótam néha. Aztán Pest városba kerültem. Ügön szép küves istállóba háltam. Négy bornyú, kilenc tehén meg négy pár virslislóra dógoztam, meg is vót annak a foganatja. Vasárnap jószagú sárga zsírral kentem ki a csizmámat, a bajszom kicsaptam högyösre két ódalt. Kemíny legínynek köllött annak lönni, aki a szömöm közé mert nízni. Viselős asszonynak mög látni se vót szabad engem egyátaján!... Úgy vasárnap délután nekiőtöztem, a dolmányom félvállra, panyókára viseltem, a kalapom félrecsaptam, úgy möntem danóva végig az uccán. Ebbe az időbe ez vót a kedves nótám:

Nem vagyok én olyan ümög-gatya,
Akit mindön hétön cserének...

- Ha végigdanótam az uccát, hát mindenki mögnízett. Aszonták a fínom pesti kisasszonyok, akik láttak: Buga Jóska nem szép, de gavallér...

- Eccer mög egy asszonyt is hírbe kevertem. Ügen szépen mögtermett fájin vászoncseléd vót az, nyomott úgy két mázsa körül. Odajártam vasárnap délután danógatni az ablaka alá, mer rémisztő jó hangom van még máma is. Ez egyrészt tudnivaló is, ha aszondom, hogy tíz évig vótam falu csordása. Ha elkurjantottam magamat a marhajáráson ilyenformán: "Tala ne!!! - Burnyú ne", hát még a szomszéd faluba is behallatszott. Mondták is öleget: Buga Jóskának van csak igazi hangja, abbizony! Aztán, hogy szavamat ne felejcsem, odajártam danógatni a vászoncseléd ablaka alá. Először ügön szép hallgatónótát danoltam, azt, hogy:

Kitötték a holttestöt az udvarra...

meg hogy:

Kisangyalom, vakuljon mög az anyád,
Hogy ne lássa, mikor járok tehozzád...

Ahogy a vászoncseléd legelőször meghallotta a danolásom, rögtön odagyütt az emeletes ablakhó. Először valami jóféle levet öntött le. Vót abba zőcség, sárgarépa, velőscsont, meg több egyéb... Most kezdtem még csak igazán szívszaggatóan danóni, de annyira, hogy má a könnyeim is csurogtak. Azt danótam, hogy:

Lüki Kecskés Rozálija,
A jó Isten álgyon mög...

Ahogy danolok, eccer csak odagyün a kertajtóból egy ügön-ügön marha embör, oszt aszongya:

- Mit ordít itt, maga bugris paraszt!? Nem takarodik el rögtön a fészkes fenébe?

Én, mint gavallér emberhö illik, beszéltem hozzá, mondok:

- Pardony?! Mi teccik az úrnak?

Úgy urasan mondom neki utoljára is:

- Tán bijony?!...

Erre úgy hasba rúgott, hogy kiestem a kocsiút közepire. Csak azt tudom, hogy egy téglásszekér keresztülment a derekamon. Úgy sejdítöttem, hogy a belsőrészem útnak eredt a számon kifelé. Nyúlok a dolmányzsebbe mondok, visszatolom a pipaszár végivel. Hát úgy elszakadt a gondókozásom madzagja, mintha kapával vágták vóna el a közepin..."

Rideg Sándor: Indul a bakterház (1943)

Eljött az ideje, gyármekejim, hogy igazi, kézzel fogható segítséget nyújtsak minden, a szekularizált, varázstalanított világ által megnyomorított léleknek, a reménytelenséggel, hitetlenséggel megvert,  támasz után támolygó megtévesztetteknek, megszomorítottaknak, megalázottaknak.

Napjainkban számtalan kuruzsló és szemfényvesztő, szektás és reakciós ál-gyógyító próbálja kifosztani eme szerencsétleneket, lelki és szellemi szenvedéseiket, kiszolgáltatottságukat és tudatlanságukat kihasználva.

Itt van például ez az ember:

Ne higgyetek neki!

Bennem sokkal inkább érdemes hinni, mert én valóban segítek.

Kérlek benneteket, most állítsátok minél kontrasztosabbra a monitorkészüléket.

Hunyjátok le a szemeiteket, lazítsátok el izmaitokat, s közben gondoljatok valami nagyon-nagyon rossz dologra, valami igazán kellemetlen emlékre.

Ha már kellően rosszul vagytok, nyissátok ki szemeiteket, s lassan, komótosan görgessetek lejjebb, hogy érezzétek a tekintetemből sugárzó hitet és reményt.

Érzi már kend, hogy javul?

Számlaszám: 23-767-6791783-9799-57895656

Disznótorost, élőállatot, takarmányt és használt ékszert is szívesen fogadok.

Egyes netezők vicces és kevésbé vicces keresőkifejezéses találatai eme blogra.

Nem is nagyon tudunk mit mondani.

maszturbálási+technikák

bea+asszony+mellei

csore+bella

pórnó+videó+lóva+m+sertés

Mikor+kezdték+orron+hordani+a+szemüveget?

magyar+pénisznövelö+szerek

+nyitott+pinák

legtágabb+pina

NÉGY+ÚJJAL+A+PINÁBA

pénisz+pumpa+jo+és+rossz+hatása

fogalmazás+amibe+kérsz+valamit

pénisz+brutalitás

szép+nöi+lábak+mellek+pinák

fenekelős+történetek

vizelet+sertés

mi+minek+az+istene

sok+pina

pénisznövelő+gép

megbasztam+anyámat

atombunker+2-es+metró

gyerekek+nagy+pénisszel

bea+asszony+házi+porno+megtekintése

Öreg+urak+nagy+pénisszel

menses+férfi

ulánbátor++szex

magyar+fenekelős+film+elado

oreg+pina+nem+ven+pina

mi+fér+a+pinába

ittas+egyén

NAGY+PÉNISZ+TÁRSKERESŐ

relaxációs+készülék+sziriusz+stb.

hermafrodita+porno+állatokkal

hererák+statisztika

nagyon+hatásos+pénisznővelő+módszer+ingyen

társkereső+ingyenes+(15-17+éves+korig)

anál+szex+hájas+nökkel+képek+videok

különleges+hermafrodita+porno

bütykös+pinák

hugyos+csajok+hugyos+pinák

sertés+érdekességek

szőrös+pinák+magamutogató+képek%2

szerencsehozó+asszony

bőr+revolver+tartó

gigantikus+perverz+szex

feleségem+szopatva

nádpálca+video

pénisz+implantátum

pokoli++kapcsolat+létrehozása

hülye+pinák

pénisz+vagina+egy+emberben

hermafrodita+társkeresés

hogy+néz+ki+egy+pénisz+kép

katéter+pénisz+vér

unatkozó+meleg+katonák+porno+video

szekx+álatokkal

pénisznövelő+cd

egy+ember+feje+a+pinában

szakadó+pina+video

Épp nyolcvanöt éve hunyt el Jaroslav Hasek (1883. április 30. – 1923. január 3.), a Svejk  (és egyéb rövidebb, ám szintén kolosszális művek) szerzője.

Annak idején - még Császári És Királyi Titkosrendőrség néven - őt is hosszas megfigyelés alatt tartottuk, illetve Sánta Kántor prédikációs stílusára a humorológus Hamvas Béla  és a szónok Kurt Vonnegut mellett épp a Hasek által kreált Otto Katz tábori lelkész tette a legjelentősebb hatást, ezért most egyrészt megemlékezünk az íróról, másrészt a megemlékezéssel egybekötve néhány megszívlelendő újévi tanáccsal látjuk el olvasóinkat - Hasek egyik művéből szemezgetve. (Fordította: Tóth Tibor)

"Örvendezz és légy boldog!

Ha magunknak nem volt részünk semmi kellemetes élményben, és nincs okunk sem kicsi, sem nagy örömre, mások örömeiben kell megfelelő kárpótlást találnunk, hogy ki ne zökkenjünk a gyakorlatból. Ha valakinek új kalapja vagy új ruhája van, kutya kötelességünk gratulálni neki, még akkor is, ha soha ebben a büdös életben nem találkoztunk. Ilyen esetben az utcán csatlakozunk az illetőhöz, bemutatkozunk neki, hozzászegődünk, és szüntelenül kifejezésre juttatjuk örvendezésünket azon, hogy milyen jól fest az új kalapban vagy az új ruhájában. Amennyiben az illető elégedetlenségének adná tanújelét, megmagyarázzuk neki, hogy amit tesz, közönséges disznóság, mert nem engedi, hogy szívből osztozzunk vele kristálytiszta örömében. Örvendenünk kell mindennek, a virágoknak, az ég kékjének, a felhőknek és a csillagoknak, a pompázó kirakatoknak, a járókelők mosolyának, és kötelességünk örömünket megosztani másokkal is. Megállítunk például valakit az utcán, és azt mondjuk neki: 'Engedje meg, uram (esetleg asszonyom), hogy megmondjam, ma csodaszépen süt a nap.' 'Bátorkodom kijelenteni, tisztelt embertársam, hogy szemközt a tetőn egy kandúr mászik, aminek én mérhetetlenül örvendek.' 'Tisztelt uram, engedje meg, hogy bemutatkozzam, és közöljem önnel, hogy ma reggel egy úriemberrel találkoztam, akinek csodaszép, övig érő fehér szakálla volt. Őszinte örömet szerzett nekem, amelyet ezennel bátorkodom megosztani önnel.'

Ha ilyenkor ismeretlen férfiak karon fognak, és betaszigálnak egy kapu alá, és ránk adják a kényszerzubbonyt, vágjunk barátságos arcot, hogy el ne rontsuk az örömüket.

Ne nevessünk más baján!

Gyakran előfordul, hogy idegen emberek szerencsétlenségének vagyunk tanúi. Ilyen esetben legyünk tapintatosak és gyöngédek. Ha például azt látjuk, hogy a villamos levágta valakinek a lábát, ne nevessük ki az illetőt, és ne kérdezzük meg tőle, hogyan fog ezután futballozni! Általában óvakodjunk a gúnyos megjegyzésektől. Ha egy teherautó lenyisszantja valakinek a fejét, ne fogjuk kezünkbe a félregurult fejet, és ne méregessük, milyen nehéz. Igaz, az érző kebel nagy megpróbáltatás előtt áll, ha egy ilyen lenyisszantott fej gurul eléje. De igyekezzünk erőt venni magunkon, és óvakodjunk az otromba megjegyzésektől. Sohase nevessünk embertársunk szenvedésén. Ha szemünk láttára valaki vízbe fúl, és közben nevetséges fintorokat vág, ne röhögjünk teli szájjal. Ha nem tudunk erőt venni magunkon, inkább távozzunk a hely színéről...

Ne szitkozódjunk!

A durva szitkozódás mélyen sebzi az érzékeny lelkeket. Gondoljunk arra, hogy szitkainkkal meg is sérhetjük embertársainkat. Eszmecseréinkben nem lenne szabad helyet kapnia az efféle kifejezéseknek, mint 'ökör' vagy 'barom'. Az emberek többsége még mindig helytelen nézeteket vall a szitkok hatásáról. Ne képzeljük, hogy ha valakit szemtől szembe hülyének titulálunk, az illető mindig úgy tesz, mintha nem hallaná, és nem válaszol kézzelfoghatóan. Igaz, vannak emberek, akiket annyit szidtak már az életben, hogy bőrük vastagabbá vált a vízilóénál, de ezek egyedi kivételek, képviselők, politikusok vagy más közéleti tényezők. Többségük a parlamentben szokta meg a szitkozódást. Tudnunk kell azonban, hogy az élet nem nemzetgyűlés, ahol a szitok a politikai vita szerves részét teszi. Műveltségünket bizonyítja, hogy az országházon kívül gorombáskodunk. Ráadásul ismerjük be, hogy az általunk használt gorombaságok gyakran ízléstelenek. Rendszerint megelégszünk azzal, hogy embertársunknak valami hétmázsás gorombaságot vágunk a fejéhez, kiköpjük, ami a nyelvünk hegyén van, s nem gondolunk arra, hogy a szitokban is lehet elegancia, és sok mindent válogatott szavakkal is kifejezhetünk. Miért kellene azt mondanunk: Maga buta, mint az éjszaka! - ha ugyanezt kifejezhetjük a következőképpen is: Úgy látom, ön is bakkecskékkel nyúlászik. Azt ajánlom, őrizkedjünk a goromba szidalmaktól, s fejezzük ki magunkat költői képekben. A költői kép nem fáj senkinek, nehezebb is válaszolni rá, s a vitában a győzelem a miénk lesz. Azt mondani valakinek: De most már nézze, kívül tágasabb! - nem olyan elegáns, mint ha a nagy gondolkozó, Carlyle Tamás szavait idéznénk: Legjobban tenné, ha nem mutatkoznék naprendszerünk közelében, és egyebütt keresne magának valami rohadt bolygót a világmindenségben...

Ne járjunk komor és barátságtalan képpel  világban!

Ha mindenki szem előtt tartaná ezt az elvet, a fényképészeknek nem kéne minden alkalommal külön 'barátságos arcot' kérniük. Gondoljunk arra, hogy nincs rútabb, mint borongós képpel fogadni a bajt. Ha meglátod a dolgok derűs oldalát, jókedvű és boldog maradsz, s nem búslakodsz, ha például valaki megszöktette a feleségedet. Ha elvesztetted a vagyonodat, röhögj teli szájjal. Ha az akasztófa tövébe kísérnek, mesélj adomákat a papnak, és őrizd meg nyugalmadat. Ragaszkodnunk kell boldogságunkhoz, ebből fakad ama nyugodt elégedettség, amelynek birtokában kacagunk az egész világon, és szívünkből kicsordul a jóindulat...

Haragban fogant elhatározásodat halaszd holnapra!

Vannak emberek, akik igen könnyen dühbe gurulnak, s nem mindenki képes leküzdeni indulatát, ha például virágcserép esik a fejére, vitriolt öntenek a képébe, vagy tévedésből bikacsök csattan a hátán. Tartsuk szem előtt: az azonnali bosszú gondolata nem biztosít feltétlenül kellő elégtételt, ezért ne siessünk. Előfordul például, hogy egy díjbirkózó tévedésből a tyúkszemünkre lép. Meggondolatlanságunkban vissza akarjuk adni neki a kölcsönt, s nem marad belőlünk csak egy sárga zsírfolt. Tartsuk féken a kezünket, ne legyünk brutálisak. Gondoljunk arra, milyen illetlen dolog az efféle gondolat: Megölöm! - és még illetlenebb, ha messzemenő előkészületeket teszünk e szándékunk megvalósítására. Ne feledjük, hogy hamarosan nyakon csípnek és hűvösre tesznek.

Ne avasd be barátaidat házi bajaidba! 

'Hallotta már, hogy a tanár úr tegnap részeg volt, mint egy disznó, és amikor hazatántorgott a kocsmából, felesége nem engedte be a lakásba, reggelig kinn hentergett a lépcsőházban? Ő maga mesélte ma reggel' - újságolta a tanár úr egyik jó barátja. Én természetesen továbbmondtam, és nemsokára az egész város tudta. Bizony, barátaim, így van, ha házi bajainkat elmeséljük másoknak. Ne tegyék, hallgassanak konokul mindarról, ami tegnap este óta történt...

Sok ilyen tanács van, amely segít szebbé, boldogabbá tenni életünket. A fentiek csupán szegényes például szolgálnak arra, hogy osztogathatjuk a tanácsokat, amíg csak ki nem fogyunk a szuszból, s még mindig nem merítettük ki a tanácsadás kincsestárát. A bölcsesség forrása végtelen. Az élet e tanácsokban igen komoly oldalról mutatkozik meg előttünk. Minden ember vágyik arra, hogy gyámkodjanak fölötte és vezessék. Az embert nyakánál fogva kell odaráncigálnunk a nyomtatott betűhöz, és rákényszerítenünk, hogy elolvassa az életre való tanácsokat. Tanácsainkban legyünk találékonyak, s ez esetben méltán lehetünk elégedettek, mert nem éltünk hiába, és ezreknek magyaráztuk meg, hogyan is kellene tulajdonképpen élniük."

Kezdetnek ehun van egy csokornyi karácsonyi dal, gyármekejim, hogy a sok csomagolópapír, sült-, főtt- és rántotthúshalom, valamint párolgó szeszesital-lerakat illuzórikus függönyén át is érezzétek a mennyei erők állandó áradását.

A sír szélén támolygó Szépség (Shane) és a filigrán Szörnyeteg (Katie) tánca, a tékozló nap dala fekete angyalok előadásában, ráadásként pedig Death In June-frontember felmosórongy-dísszel a fején.

Dicsértessék.

Aggodalomra semmi ok, tisztelt ügyfeleink.

Év vége felé újra váratlan terhek kezdtek nehezedni cégünk folyószámláira, így anyagi okokból kénytelenek voltunk dolgozni Moszkvának Klapka Györgynek a Vatikánnak  a Blikknek  néhány ügyön.

Tra poco!

Demnachts!

Bientôt!

Wkrótce!

Hamarosan!

PJ Harvey: Rid Of Me

Etta James (& Chuck Berry & Keith Richards): Rock'n'Roll Music

Imogen Heap: Just For Now

Babes In Toyland: Sweet 69

Nina Simone: Sinnerman

A lenti mű Rimai Róbert esszéje, nem a miénk. Olyan elgondolkodtató meglátásokat tartalmaz, hogy közkinccsé tesszük minden kedves olvasónk okulására.

„Ebben a tanulmányban a Budapesten élő emberek csoportjait mutatom be, leírom egyes kategóriák jellemzését a teljesség igényét szem előtt tartva, egyfajta iránytűként, segítséget nyújtva a jobb eligazodáshoz. A figyelmes olvasó reményem szerint egyértelműen azonosítani tudja a vele szembe kerülő Budapesten található embereket. 

1. A Pesti Proli

A pesti prolikat főként külsőbb kerületekben figyelhetjük meg. Születésük óta élnek egy pár négyzetkilométernyi területen (például Kőbányán, Rákoskeresztúron), számukra Budapest és a világ többi része nem valós helyként létezik, inkább mitikus dologként fogják fel. A gyermekkor óta tartó izoláció droidszerű lénnyé tette őket, bambán mennek az utcán, ugyanígy néznek maguk elé egy zsúfolt, szutykos villamoson, vagy éppen egy élelmiszerboltban. Öltözködésük izléstelen, gyakran piszkosak, udvariatlanok, a budapesti szenny egyáltalán nem zavarja őket, úgy, ahogy a csatornában élő patkányt sem egy darab fekália. 

2. A Szörnyek

Ki ne találkozott volna Budapesten szörnyekkel? Mindenki találkozott, hiszen relatíve oly nagy számban fordulnak elő a székesfővárosban. Ezek az emberek gátlástalanul felbukkannak a legváratlanabb pillanatokban (metrón, utcán, üzletekben), egyáltalán nem törődve azzal hogy mondjuk hiányzik a fél arcuk, esetleg bőrük olyan állapotú, hogy az egyáltalán nem emlékeztet emberi szövetre. Néha több végtagjuk is hiányzik, esetenként extrém mértékben túlsúlyosak vagy soványak.

Hogy mégis ennyire gyakoriak, az abból adódhat, hogy Budapest személytelensége miatt tét nélkül merészkednek ki az utcára, talán vidéken a szörnyek meghúzódnak vagy sokkal kevesebben vannak. 

3. A Belvárosi Értelmiség

Ezek az emberek a biztonságos belvárosban élnek, amit szinte soha nem hagynak el. Van pénzük, tartalmas kulturális életet élnek, amiről persze csak sznobizmusuk miatt hiszik azt, hogy tartalmas. Bár tömegközlekednek, ezt mégis biztonságos és jólszituált járatokon teszik (4-es, 6-os villamos, 7-es busz, 1-es és 2-es metró), ahol a pórnép támadása majdnem teljesen kizárható. Eközben előszeretettel olvasnak idegennyelvű könyveket és újságokat, ezzel is demonstrálva műveltségüket. Általában tősgyökeres pestiek, gyakran rendelkeznek balatoni nyaralóval, ami már 60 -70 éve a család birtokában van. A szórólapokat nem fogadják el, koldusoknak nem adnak egy vasat se. 

4. A Gazdag Pestiek

Erről a rétegről nem sok információnk van. Főleg Buda dombos részein laknak, autóval járnak, Zuglón áthajtva szörnyülködve töprengenek, hogyan lehetséges ott élni. Jellemző a drogfogyasztás, alkoholt viszont keveset isznak.

Vannak belvárosi gazdagok is, közülük kerül ki a legtöbb főbérlő, aki több generáció óta birtokában lévő lakását/lakásait adja ki irdatlan pénzért. A hölgyek klimax után gyakran hordanak parókát és erős sminket.

5. A vidékről származó Budapestiek  

Ha felnőtt korúak, major depresszióval küzdenek, igyekeznek vidékre visszatérni, aminek általában anyagi okok szabnak akadályt. Ez feszültséghez, a házasság fokozatos tönkremeneteléhez  és végül váláshoz vezet. Gyermekükkel viszonyt nem ápolnak, nem értik meg egymást. A gyermek emiatt idő előtt veszíti el szüzességét, gyakran lesz drogos, iskolakerülő, vagy bűnöző.

Ám van itt egy másik alkategória, éspedig az önszántukból Pestre költözött fiataloké. Ők rendszerint főiskolai diplomával rendelkeznek, amit valamilyen jelentéktelen szakon szereztek. Nem is önszántukból, hanem azért, hogy így kényszerítsék ki szüleikből a havi apanázst, végül pedig egy Budapesten vásárolt lakást, amiben egyedül laknak, ettől tiszteletbeli Budapestinek érezve magukat. Sok tősgyökeres pesti barátjuk van, ezzel legitimizálva jogos ottlétüket. Szülőhelyükről nem szívesen nyilatkoznak, néha csak a megyét jelölik meg, ha honnanlétükről érdeklődnek. Ha néha hazalátogatnak, fellengzősen viselkednek, akkor is, ha esetleg ők voltak azok, akiket az általános iskolában mindenki csúfolt. 

6. Underground Arcok

Lehetnek Pesten születettek, vidékiek is. Általában valami művészeti ág körül ólálkodnak (film, festészet, irodalom), pénzük nincs, rossz körülmények között laknak, étkezésük sivár, egyhangú, ami bőrük fakóságához és sárga fogakhoz vezet. Barátaikkal és ismerőseikkel egy nagy kollektív sejtet alkotnak, gyakoriak az új felszínes ismeretségek. Sokat beszélgetnek különböző lepukkant albérletekben, közben füveznek és olcsó alkoholt isznak. Egyediségre törekszenek, öltözködésük mégis nagyon hasonló. Közlekedés közben mp3lejátszót hallgatnak, sokan iPodot, ami egy tipikus underground lófaszjóska státuszszimbólum. A fiúk gyakran nőiesek, a lányok általában nagyon-nagyon rondák. E kategória pesti képviselői vidékiekkel is barátkoznak, így kölcsönözve maguknak egy falatnyi tiszteletet. A pestiek tipikus jellemzője a mérsékelt alkoholfogyasztás és a füvezés.”

Cseh Tamás - Másik János - Bereményi Géza: Budapest

Apdét: Rimai úr onlájn művészboltot is nyitott, páratlan alkotásokkal. Megtekinthető: artbutik.blogspot.com/

Tévesek voltak azok az információk, melyek a Denevérember és jobbkeze, Robin személyazonosságáról szóltak.

A közhiedelem úgy tartja: az igazságosztó szuperhős civilben egy gothami milliomos, Bruce Wayne, segítője pedig Dick Grayson. Most azonban fény derült az igazságra.

Ügyes riporterunk követte a legyőzhetetlen párost, miután ártalmatlanná tettek egy kábítószerrel és lejárt szavatosságú kutyahússal kereskedő koreai gengszterbandát.

Sikerült lencsevégre kapnia a két, maszkjától megszabaduló hőst, amint épp kipihenik a harc fáradalmait.

Kétség nem fér hozzá: a Denevérember civil neve Buksi, és az Irinyi utca 10. szám alatt él átlagos ebhez illő életet. A csontot szereti, a postásokkal és a biciklikkel szemben gyanakvó.

Kérdésünkre cáfolta a Macskanővel folytatott intim viszonyáról terjengő pletykákat, és hiába érdeklődtünk nála affelől is, hogy mikor fékezi meg a felmérhetetlen károkat okozó szuperbűnözőt, Bolhament.

-Vrrruuurrgggrrrrrrrhhhh!- nyilatkozta szűkszavúan.

-Érezd otthon magad!

-Köszönöm.

-Valamit enni-inni?

-Nem, semmit, köszönöm.

-No, valamit csak kérsz.

-Na jó, egy pohár ásványvizet elfogadok, köszönöm...

-Vizet??? Hogyhogy? Sört? Bort? Pálinkát?

-Nem, még vezetnem kell, köszönöm, a víz megfelel...

-Ugyan-ugyan, komám, egy pohár ital biztosan belefér...

-Nem, sajnos tényleg nem ihatok. Az orvos is eltiltott.

-Akkor esetleg narancslevet? Kólát? Kávét? Kakaót? Alkoholmentes sört?

-Rendben, legyen narancslé.

-Na, tudtam én... Egészségedre!

-Köszönöm. Azért jöttem, hogy...

-És enni?

-Igazán nagyon kedves, de már ettem otthon.

-Biztos?

-Biztos, és köszönöm.

-Kolbászt? Hurkát? Töltött káposztát?

-Szívesen megkóstolnám, de mint már említettem, teleettem magam.

-Na, szóval mégis megkóstolnád... Melyiket?

-Mindet, ha tehetném, de egy falat sem megy le a torkomon.

-Akkor üssek össze egy könnyű rántottát?

-Semmiképpen. Szétdurrannék. Komolyan mondom, hogy nem vagyok éhes.

-És valami majszolnivalót? Banánt, körtét, mogyorót, cukorkát, almáspitét?

-Egyszerűen nem bírok most enni, de hálásan köszönöm. Tehát: azért jöttem, mert az erdőmelléken...

-Na, azt azért nem hiszem el, hogy egy darab banánt se bírnál lenyelni. Tudhatod, hogy nálam nem kell szégyellősködni.

-Jól van, jól van, egy szelet almáspitét elfogadok, hogy megnyugodj.

-Látod-látod, csak kínálni kell. Jó étvágyat!

-Köszönöm.

-Szívesen.

-Szóval abban az ügyben vagyok itt...

-Ennyi? Elég volt?

-Tökéletesen.

-Hiszen alig ettél valamit. Vegyél még, csak bátran! Én ugyan nem sajnálom tőled.

-De tényleg nem kérek többet. Már így is sok volt.

-Tehát nem ízlett?

-Dehogynem, nagyon finom volt.

-Ezt biztos csak úgy mondod. Inkább megnézem, hogy mit találok még az éléskamrámban. Csak nem maradhat üresen a gyomrod...

-Na, ebből elég!- hördült fel a Farkas, és bár egyáltalán nem volt étvágya, mégis leharapta a tolakodó Róka koma fejét...

A videó keltezésével ellentétben 1978-ban járunk, gyármekejim.

Épp a korábban már tárgyalt Cramps zenekar lép fel a Napa State Mental Hospital ápoltjai előtt. A feltehetően barátságosra szedált betegek önfeledten táncolnak és ténferegnek, vagy épp újságot olvasnak.

Felhívnám az olvasók figyelmét, hogy időnként egy öltönyös/nyakkendős playback-énekes is a színpadon tartózkodik.

A másik videó rögzítésének helye és ideje ismeretlen, akárcsak a muzsikát szolgáltató punk/HC banda neve.

Vérbeli pogó folyik viszont a tánctéren.

Nem röhögni!

Droid? Óriási kávéfőző?

Vajon mire szolgálhat ez az éjsötét tárgy?

Hollywoodi pletykák szerint az ex-testépítő és multimilliomos filmsztár, Arnold Schwarzenegger - jelenleg Kalifornia állam kormányzója - készülő mozijában ismét akcióhőst alakít. A kiszivárgott forgatókönyv megdöbbentő fordulatokat tartalmaz.

Az alaptörténet: Kalifornia kormányzója (Arnold Schwarzenegger), aki egyben ex-testépítő és multimilliomos filmsztár, diplomáciai útján repülőgép-eltérítők túsza lesz. A nemzetközi szálakat mozgató főgonosznak az egykori Ben Hurt, Charlton Hestont szemelték ki az alkotók. Ő egészségügyi okok miatt évek óta nem vállal szerepeket, így igazi szenzációnak számítana, ha eljátszaná a figurát.

A film sztorijának további alakulásáról csak annyit tudhatunk: a kormányzó halálmegvető bátorsággal kiszabadul, és szigorúan (nagyrészt puszta kézzel), de igazságtalanul leszámol elrablóival. Mellékesen megakadályozza egy nukleáris rakéta Los Angeles-be csapódását is.

Egyes híresztelések szerint a "washingtoni válságstáb"-jelenetben maga az amerikai elnök, George W. Bush is feltűnik majd néhány perc erejéig. A direktor Az elnök különgépét (1997 - főszerepben Harrison Ford) jegyző Wolfgang Petersen, aki - az egyébként előre borítékolható - siker esetén hajlandó trilógiává is bővíteni művét.

A harmadik részben a kormányzó ismét önmagát alakítja majd. Gépét iráni terroristák rabolják el a komputeranimációval előállított Osama bin Laden és egy őrült Los Angeles-i tudós (David Lynch) vezetésével. Váratlanul kiderül, hogy az ellenség valójában nem a jelenkori mohamedán fundamentalizmus, hanem az azt tömegpusztító fegyverekkel és futurisztikus járművekkel ellátó ufók. A jövőből, egy iszlám diktatúrából érkeznek, amely egy Marilyn Manson, Michael Moore és Sylvester Stallone sorozatgyártott példányaiból álló, tömegpusztító kiborghadsereget rejteget.

Átprogramozzák hősünk agyát. Los Angeles-be visszatérvén felgyújtja a várost, hogy fényesre olajozva pózolhasson a lángok ragyogásában.

Ezután egykezes golyószórókkal irtja ki az egész bulvársajtót, majd a sovány, a kövér és a hiszékeny embereket.

Ám ekkor... Ekkor feltűnik egy asszony (Condoleezza Rice), aki mély humanizmusával és szenvedélyének erejével észhez téríti a vérengző zsarnokká lett Schwarzeneggert. A kormányzó mindent elsöprő szerelmében és haragjában onnantól kezdve kíméletlenül tör, zúz, lő, robbant, menekül, üldöz, büntet, felszabadít, kegyelmet nem ismervén autót, helikoptert, repülőt, tengeralattjárót, űrhajót vezet, szélesen mosolyog, dühösen bámul, terrorista ufókat fekete lyukba kilő, időgépet megszerez, aztán egy szerencsétlen véletlen folytán az emberiség ősi, barbár korszakába kitérőt téve pusztít el egy óriási pallossal néhány vérengző feketemágusdémonistent, végül az előző rész elejére visszaugrik.

Belorusz régészek épp akkor ássák ki azt a tízezer éves szobrot, amely gyaníthatóan a kormányzót ábrázolja, és amelyet a megmentett hyperboreai törzsek állítottak ősi hőstettének emlékére.

A Kaliforniai Kormányzat Kommunikációs Hivatala ez idáig nem cáfolta a híreket.

"-Miért hagytál el, én fiam?

-Valóban elhagytalak volna? Atyám! nem vagy-e te mindenütt? Sohasem szűntem meg szeretni téged.

-Csak ne köntörfalazzunk. Volt házam, amely magába zárt. Tenéked építették. Nemzedékek munkálkodtak azon, hogy a te lelked benne menedékre, hozzá méltó pompára, kényelemre és foglalatosságra találjon. Te, az örökös, a fiú, mire való, hogy elszöktél a Háztól?

-Mert a Ház magába zárt. A Ház, az nem te vagy, Atyám.

-Én teremtettem, én, és a te részedre.

-Ó, nem te mondod ezt, hanem a bátyám. Te teremtetted az egész földkerekséget, a Házat is és azt is, ami nem a Ház. A Házat mások építették; a Te nevedben, tudom, de mások, nem Te.

-Az embernek szüksége van tetőre, hogy alatta nyugalomra hajthassa a fejét. Te fennhéjázó! Gondolod, hogy elalhatsz a szabad ég alatt is?

-Olyan fennhéjázónak kell lenni hozzá? Nálam sokkalta szegényebbek is megtették.

-Azok a szegények. Te nem vagy szegény. Senki sem mondhat le gazdagságáról. Én téged gazdaggá tettelek mindenek között.

-Atyám, tudod jól, hogy elmenvén, mindent magammal vittem javaimból, ami csak elvihető. Mit nékem az olyan kincs, amit nem lehet magunkkal vinni?

-S mindezt a magaddal vitt vagyont bolond módjára eltékozoltad.

-Gyönyörre váltottam aranyadat, szeszélyre szabályaidat, költészetre szüzességemet és vágyakra biztonságomat.

-Ezért fáradoztak hát gondos szülőid, hogy ennyi erényt pároljanak le benned?

-Talán azért, hogy egy új buzgalom szítására még gyönyörűbb lánggal lobogjak.

-Arra a tiszta lángra gondolj, melyet Mózes látott a csipkebokorban; világolt anélkül, hogy emésztett volna.

-Én megismertem a szerelmet, amely elemészt.

-Az a szerelem, amit én tanítok, felüdít. Kis idő múltán, mi maradt neked, tékozló fiú?

-Ezeknek a gyönyöröknek az emléke.

-S az üresség, ami a nyomukban jár.

-Ebben az ürességben közel éreztem magam hozzád, Atyám.

-A nélkülözés kellett hogy visszakergessen hozzám?

-Nem tudom; nem tudom. A legtikkasztóbb pusztaságban szerettem legjobban szomjúságomat.

-A nyomorban jobban megtanultad értékelni a gazdagságot.

-Nem, nem így! Hát nem értesz meg, Atyám? Szívem, melyből minden kiömlött, megtelt szeretettel. Minden kincsem árán a buzgalmat váltottam meg magamnak.

-Úgy tehát boldog voltál tőlem távol?

-Nem éreztem, hogy távol volnék tőled.

-Akkor hát mi hozott vissza? Beszélj.

-Nem tudom. Talán a lustaság...

-A lustaság, fiam? Hát nem a szeretet?

-Megmondtam már, Atyám, sohasem szerettelek úgy, mint a pusztaságban. De belefáradtam már minden reggel új harcba fogni megélhetésemért. Otthon legalább jól ehetik az ember.

-Igen, arról gondoskodnak a szolgák. Úgy hát az éhség volt, ami visszahozott.

-Talán a gyávaság is, a betegség... Ez a szeszélyes táplálkozás végtére is elgyengített; mert sáskán éltem én, mézen és vad gyümölcsön. Mind rosszabbul és rosszabbul tűrtem a kényelem hiányát, ami kezdetben szította buzgalmamat. Éjszaka, mikor fáztam, arra gondoltam, atyámnál milyen puha takaró fedte ágyamat; s mikor koplaltam, arra gondoltam, hogy atyámnál a felszolgált fogások bősége még ki is fogott éhemen. Engedtem; a további harchoz nem éreztem magamban elég bátorságot, elég kitartást; és mégis...

-Mondd hát, a tegnapi hizlalt ökör csak jól esett?

A télozló fiú zokogva veri arcát a földhöz:

-Atyám! atyám! az édes makk vad-vad íze mégiscsak ajkamon maradt. Semmi sem feledtetheti azt a zamatot..."

André Gide: A tékozló fiú visszatérése (Ford: Somlyó György)

Elege van már abból, hogy Önt rendszerint tisztességes heteroszexuálisnak, udvarias átlagembernek, ösztöndíjas programozómatematikusnak, netán híres színésznek nézik? Unja, hogy a bolti eladók folyton azt feltétetelezik Önről, hogy tehetős értelmiségi? Állandó megkülönböztetésben részesül a hivatalokban, csak azért, mert jól néz ki?

A Pozitív Diszkrimináció Üldözötteinek Szövetsége egyedülálló tréninget hirdet korunk nagy szenvedői számára. Ne higgye, hogy nincs megoldás! Talán ez az utolsó esély.

Kedvezményes áron lehántjuk Önről a pozitívnak ható vonásokat, de akkor is hozzánk ajánlott fordulnia, ha Ön nem randalírozó szíriuszi magyar, nem arabgyűlölő ortodox zsidó, nem alapítványi pénzeket sikkasztó cigány politikus, és nem  is magamutogató kábítószerfüggő homoszexuális, ám bármilyen okból – divatból, tréfából vagy családjának, baráti körének nyomására – mégis szeretne olyan benyomást kelteni, mintha az lenne. Némi felárral igény szerint rasszistát, antiszemitát, homofóbot és magyargyűlölő magyart is faraghatunk Önből.

(Oktatóink világhírű szaktekintélyek, ezért nevüket most nem áruljuk el.)

A pozitív megkülönböztetés napról napra szedi áldozatait. 2006-os felmérések szerint a Föld bolygón percenként 1 657 575 769 személy szenved valamilyen kéretlen előnytől.

És Ön?

Ne törődjön bele! Mi meg tudjuk a borzalmat állítani…

Az alábbi videót a munkaidőben internetező, halálosan unatkozó irodistáknak küldjük.

Dada Suzi: Mi a véleményed a veled készülő interjúról?

S.K: Véleményem szerint eddig nem rossz, sőt, egész jó, sőt, mondhatni: brilliáns! Jómagam soha életemben nem tudnék egy interjút ilyen alaposan és gyorsan megcsinálni, mint Ön.

D.S: Örülök, sőt pozitívan kell csalódnom, hogy egyáltalán fel tudod fogni milyen szerencsés vagy, amiért én írok rólad. Ezt nem gondoltam volna.

S.K: Hogyan is gondolhatta volna, ha hasonló teljesítményre eleve esélyem sem lenne. Komolyan: az interjú egyszerűen brilliáns, tökéletes, lehengerlő, ilyet, mondom, én képtelen lennék.

D.S: Dehát ez mindig is így volt, nem érhettél a nyomomba sem.

S.K: Igen, így. Nem, sosem. Szörnyen sajnálom, hogy pont velem kell interjút készítenie.

D.S: Ugyan, kérlek! Elég baj már az is neked, hogy nálam tehetségtelenebb vagy. Egy interjút még megérdemelsz.

S.K: Hálásan köszönöm. Sajnos eme hálámat csekély, silány képességeim okán képtelen vagyok méltóképpen kifejezni.

D.S: Szívesen. Én pedig sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a válaszokat tekintve sem vagy valami ügyes.

S.K: Önnek teljesen igaza van. Kérdéseinek ragyogásához viszonyítva feleleteim fabatkát sem érnek. Fantáziátlanok. Üresek. Szürkék. Sőt, szennyesek, mocskosak, szutykosak, gennyesek. Nem is kérem Önt inkább arra, hogy ne haragudjon, mert az Ön irányából bármilyen neheztelést tökéletesen megérdemlek. Megértem, ha undorodik tőlem.

D.S: Egyszerűen csak azt gondoltam, hogy megemlítem: nekem ez is jobban menne. Részemről egyébként nincs harag, csak az olvasókat sajnálom kicsit.

S.K: Én viszont nagyon szégyenlem magam. De miért is csinálnék titkot ebből. Szégyen és gyalázat. Nyilvánvalóan egy szellemi törpe vagyok, aki nem érhet fel Önhöz. Nem értem, Ön hogyan tud, és hogy az olvasók hogyan tudnak majd így elviselni.

D.S: Annyira nem kell aggódnod. Feltételezem, hogy az értelmesebbje  úgyis csak a kérdéseimet olvassa el. Eddig minden riportalanyomnál intelligensebb voltam.

S.K: Ebben biztos vagyok. Már amennyire biztos lehetek Önhöz képest bármiben is. Én sem merem majd a saját soraimat visszaolvasni, csakis és egyedül az Ön sorait fogom.

D.S: Azért mégiscsak kínos lehet neked ez a szituáció. Nekem egyre kellemetlenebb.

S.K: Részemről alapvetően megtiszteltetés Önnel beszélgetni. Magától értetődően életem leggyönyörűbb, legemlékezetesebb pillanatai közé fog tartozni ez a pazar interjú.

D.S: Nekem viszont nagyon egyoldalúnak tűnik. Szerencse, hogy ez tényleg csak egy interjú, mert eszmecserének egyenesen szánalmas lenne. Mindegy, ez van, ennyire jó vagyok.

S.K: Biztosan nem könnyű ez Önnek. Így még inkább tiszteletet érdemel. Már-már imádatot, bár óh, hogyan is merészelhetné még csak imádni is Önt egy hozzám hasonló féreg, egy ilyen nyomorult csúszómászó. Az Ön számára már legdiszkrétebb tiszteletem, legvisszafogottabban odaadó figyelmem is zavaró tényező, felesleges teher. Nehéz lehet így dolgozni.

D.S: Látod: ebben igazad van. Persze nem csak miattad. Kivétel nélkül nálam hülyébbeket faggatok, olyan dolgokról, amelyekben sokkal tájékozottabb és kompetensebb vagyok.

S.K: Borzasztó, borzasztó. Őszintén röstellem, hogy hozzám is le kellett ereszkednie. Bárcsak jóvátehetném. Ha nem lennék ilyen szerencsétlen...

D.S: Ha legalább fele annyira jó lennél, mint én, nem lett volna ennyire nehéz. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a jövőben képes lennél akármiféle fejlődésre.

S.K: Eddig sem gondoltam volna erre, de mostmár biztos vagyok benne, hogy sohasem tudok már felnőni Önhöz. Ezek után meg sem érdemelném. Egy ilyen ripacs, egy ilyen pojáca, egy ilyen felfuvalkodott hólyag... Nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Tényleg roppantul sajnálom.

D.S: Hát még én. Persze nem meglepő, ezt vártam. Unalmas személyedből még én sem tudok többet kihozni, ezennel végeztünk. Egyébként magadtól is eszedbe juthatna, hogy megköszönd az interjút.

S.K: Jajj, hogyan is felejthettem el...  Ilyen őszinte kérdéseket még sohasem tettek fel nekem. Ön a riporterek gyöngye. Tiszta szívemből köszönöm ezt az életre szóló élményt!

Suhai György református gyülekezeti tag démonológiai tanulmányt írt 1997-ben.

www.geocities.com/sgyuri74/zene.html

 Véleménye a rakenrollról:

„…3 dolgot kell világosn látni a rockzenével kapcsolatban:

1. Az általam használt értelemben vett rockzene, mint mûfaj, annak szellemisége, vagyis az üzenet, amit hordoz okkultan fertõzött. Ez sokszor a számok szövegében, egyes videoklippekben és az elõadások módjában nyilvánul meg a legvilágosabban.

2. A rockzene a tartalmától függetlenül is sok hasonlóságot mutat az afrikai és egyéb kultikus, bálványimádó vallások extatikus zenéivel, akik a rockzenében is alkalmazott stíluselemeket (monotónia, gyakori ismétlések, off-beat, dirty notes, extatikus kiáltozások stb.) kifejezetten transz elõidézésére alkalmazzák, vagyis démoni lelkeket idéznek meg, azok tevékenységét segítik. Tehát a rockzene, stílusát tekintve is az ördög eszköztárába sorolható.

3. A zenészek és rajongók magánéletében félreérthetetlenül meg is jelennek azok a gyümölcsök, amelyek az elõzõ két megállapítást alátámasztják. Ez nem feltétlenül egyértelmûen okkult következményeket jelent, hanem a legtöbb esetben az erkölcsi élet negatív irányban történõ megváltozását, az abnormális szex, az erõszak és a kábítószer élvezet propagálását. Egyik párkapcsolatból a másikba bonyolódik bele az illetõ, a sexualitás teljesen az elõtérbe kerül, természetesen az alkohol és a kábítószer is fontos szerephez jut az ilyen ember életében. (ld. pl. a Pepsi sziget esetét, ahová a komoly ellenõrzések ellenére is vittek be kábítószert a résztvevõk).”

A szerző tényekkel szemléltet. A Rolling Stones-ról és Sid Vicious-ről szóló sejtelmes történetek közé beszúrva egy hátborzongató, letaglózó erejű hírt is találunk.

„Egy hazai  jól ismert rockbanda, az EDDA életébõl is hadd említsek két dolgot. Az egyik a zenekar egyik tagjának halálos kimenetelû autóbalesete (ittasan vezetett). A másik az a szomorú tény, hogy Attila elhagyta a feleségét egy 20 éves lány miatt.”

Egyértelmű bizonyíték: Edda - Ördögi kör

És a borzalmaknak még nincs vége!

„Megdöbbentõ eset volt számomra az is, ami egy közeli ismerõsömmel történt, akin nemrégiben ördögi megszálottság lett úrrá és különbözõ belsõ hangok irányították az életét egy pár hónapon keresztül, amíg Jézus Krisztusban teljes szabadulást nem nyert. Amikor ilyen állapotban volt, ez a belsõ hang elvezette õt egy Rock koncertre a Petõfi csarnokba, ahol a Sing-Sing rockegyüttes játszott, majd nem sokkal késõbb azt az indíttatást érezte, hogy neki Ákost kell hallgatnia, akirõl azelõtt még õ is tudta, hogy nem éppen veszélytelen az a zene sem, amit õ játszik. Félelmetes volt látni, hogy milyen mélyre vitte õt ez a zene is!”

És valóban. Az alábbi koncertfelvétel luciferiánus démonidézés extatikus kiáltozásokkal, rángatózással, sok ismétlődéssel, már-már obszcén mondanivalóval. Ákost éjszakánként sexuális vágyak formájában kísérti Belzebub. Össze vagyok törve.

Bonanza Banzai - Szerelemisten 

Sajnálom, hogy ilyen lesújtó, elkeserítő, kiábrándító hírekkel kellett szolgálnom. A magam részéről ezek után meggondolom, hogy a biztonság kedvéért ne öntessek-e forró ólmot a fülembe.

P.S. - Miután Suhai úr következesen többször is elkövette a következő hibákat: a spiritiszta varázslót és sátánimádót nem Cowley-nak, hanem Crowley-nak hívták, Lenont pedig Lennonnak. Az Edda-gitáros motorbalesetben hunyt el.

Kapcsolódó: nincskegyelem.blog.hu/2007/09/24/nyilt_level_a_fold_bolygo_lakossagahoz

nincskegyelem.blog.hu/2007/08/30/parbeszed_a_rakenrollal

Magyar Szocialista Párt:

Vágó István

Szabad Demokraták Szövetsége:

Lang Györgyi

Fidesz Magyar Polgári Szövetség:

Usztics Mátyás

Magyar Demokrata Fórum:

Dankó Pista

Frank Black - The Rockafeller Skank

Nem, nem berlini skinhead-koncerten vagyunk, hanem a zseniális Pixies egykori frontemberének, Frank Blacknek feldolgozásában láthatjuk-hallhatjuk a ronggyá játszott Fatboy Slim slágert. Az Apokalipszis most Kurtz ezredeséhez hasonult fizimiskájú Fekete Ferkó - ahogy egy youtube-hozzászóló megjegyezte - fülsértő dinoszauruszhangokat produkál, az első refrén után pedig nagyon furcsa dolgokat kezd csinálni. 

Otis Redding - Satisfaction

Ehhez nem is nagyon lehet mit hozzáfűzni. Csoda, hogy a fokozatosan magával ragadó szám végén Otis nem kapott szívinfarktust. Amúgy meg ki a fasz az a Mick Jagger?

The Cramps - Tear it up

Felettébb megnyerő külsejű frontemberük a jófajta punkos rockabilly mellé érzékletesen szemlélteti a mikrofon és az orális szex örök asszociatív összefonódását. Megtekintése 12 év alattiak számára inkább csak 14 év felettiek felügyeletével ajánlott.

Nirvana - Radio Friendly Unit Shifter

Igazából semmi különös. Viszont pazar. 3:28-tól pedig remek.

Jon Spencer Blues Explosion - High Gear / Talk About The Blues

9 perc, ami tisztességes televíziós színpadi teljesítménnyel kezdődik, majd Jon bácsi apránként teljes extázisba kergeti magát, theremint rángat, közönség közt rohangál, asztalon táncol, műsorvezetőkkel barátkozik, és a zene végeztével is képtelenség leállítani.

Ladies and gentlemen!

The blues is number one!

The blues is number one!

But I play rock'n'roll!

Yeah!

Yeah!!!

YEAH!!!

Respekt. Nekünk mindig bearanyozza a napunkat.

Nem tudom, drága gyármekejim, hogy emlékeztek-e vizeletterápiával és szépségápolással kapcsolatos bejegyzésemre, melyben a néhai freudista néprajztudós, Róheim Géza egyik művéből szemezgetve ajánlottam a hugyiváshoz hasonlóan gusztusos trükköket a hölgyeknek.

nincskegyelem.blog.hu/2007/09/09/osi_izzadsag_szor_menses_es_vizeletterap

Nos, tegnap egy felhasználó ráakadt a postra. Volt olyan kedves, hogy pallérozott hozzászólásához beírta az igazi ímélcímét. Egy aránylag sikeres, népdalénekesből világzenei énekesnővé avanzsált hölgyről van szó.

A fantáziám egyébként tényleg mocskos, ám efféle népszokásokat nem tudnék kitalálni.

Visszatérve a tárgyra: Móni azóta nem jelentkezett. Bevallom, hogy megsajnáltam szegényt, ezért az argentin Jorges Luis Borges egyik esszéjét hívom segítségül, hátha tanul belőle a művésznő valamit. Ha tanul, akkor legközelebbi felháborodásában talán némileg kifinomultabb kritikát tud majd megfogalmazni, és akkor talán nem lesz ennyire kínos, amikor kiderül, hogy tévedett.

„A szatíra egyik hagyományos formája a kifejezések feltétel nélküli felcserélése… E híres recept szerint az orvos ellen óhatatlanul az a vád, hogy betegséget és halált okoz; a jegyző ellen, hogy lop; a hóhér ellen, hogy meghosszabítja az emberek életét; a képzelet szülte könyvek ellen, hogy untatják vagy kővé dermesztik az olvasót; a bolygó zsidók ellen, hogy bénák; a szabók ellen, hogy meztelenül járnak… Ugyanennek a hagyománynak egy másik változata a gondatlan fogalmazás, amely olykor épp azt árulja el, amit tagadni igyekszik. Például: ’És íme az emlékezetes tábori ágy, amely alatt csatát nyert a tábornok.’ Vagy: ’Isteni volt a zseniális filmrendező, René Clair utolsó alkotása. Amikor felébresztettek bennünket…’

A hirtelen váltás egy újabb hatásos módszer. Példának okáért: ’A Szépségnek eme ifjú papja, egy hellén fénnyel átitatott elme, egy remek, egy igazi férfi, akinek van (egérhez méltó) ízlése…”

Hajrá, Móni!

Apdét:

Az illető általában valós személy nevén és adataival jelöli ismerősnek a gyanútlan felhasználót, aki felelőtlenül visszaigazol. A szélhámos ezután kivár, amíg az áldozat figyelme ellankad, majd különös kegyetlenséggel törli magát az ismerősök közül. A kárvallott csak annyit érzékel, hogy eggyel csökkent kapcsolatainak száma, a tettes nyomát viszont bottal ütheti.

Légy éber!

Holnap talán TE leszel a következő!

SENKINEK SE IGAZOLJ VISSZA!

Melyik klasszikus rokksláger szövegét fordította le az Ifjúsági Magazin egykori szerzője a következőképpen? (A szakavatottak automatikusan kiesnek a játékból.)

„Miért kell várnom,

Csókot kérőn?

Ó, miért?

Ó, miért?

Ó, miért?

Ó, miért?

Miért kell várnom?

Miért kell várnom?

Hiába vártalak, szívem,

A rádiót ha hallgatom

Ó, ne hagyjál egyedül!

Hiába volt tiéd,

Hiába a szivem,

Te eldobtad, nem kell neked,

És mégis várlak én,

Csókot kérőn várlak én!”

A Nincs irgalom Federico García Lorca alábbi könnyed, közérthető versével emlékezik halottaira.

"Aki eltéveszti at útat,

az elérkezik a hóhoz,

s aki elérkezik a hóhoz,

az húsz évszázadon keresztül legelheti a temetők füvét.

Aki eltéveszti az utat,

az elérkezik a nőhöz,

a nőhöz, aki nem retteg a fénytől,

a fényhez, amely nem retteg a kakasoktól,

és a kakasokhoz, akik nem tudnak a havon dalolni.

Ám ha a hó eltéveszti a szívet,

ránk szabadulhat a Déli Szél,

és mert a levegő nem törődik a nyögésekkel,

majd legelhetjük megintcsak a temetők füvét.

Én láttam két fájdalmas viaszkalászt,

amint egy tűzokádó tájat eltemettek,

és két bolond gyereket, amint sírva tolták egy gyilkos pupilláit.

De a kettő nem volt soha szám,

mert a kettő az egy szorongás meg az árnya,

mert a kettő a gitár, amelyben reménytelenné lesz a vágy,

mert a kettő egy másik végtelen bizonyítása, aki nem ő maga,

és a kettő a halottat körülzáró fal,

meg a vég nélküli új feltámadás büntetése.

A halottak gyűlölik a kettes számot,

de a kettes szám elandalítja a nőket,

és mivel a nő nem retteg a fénytől,

a fény meg reszketve áll a kakasok előtt,

a kakasok pedig nem tudnak repülni a hóban,

szemernyi nyugvás nélkül kell majd legelnünk a temetők füvét.”

(Ford: András László)

Kapcsolódó:

nincskegyelem.blog.hu/2007/04/11/megkesett_husveti_predikacio